Híveim, nyár van.

Mármint feltétlenül nem az időjárás szerint, de nyár van, a vizsgáimmal végeztem, már csak ki kell költözni a koliból. Szinte el sem hiszem.

Nagyon fura, mert ezeket a napokat végigtanultam, meg az előző heteket -khm, najó, tegnap, ugyanis enyhén szólva el voltam maradva a tételekkel, de hát ez van, azt a 187 oldalt (csak pedagógia része, a pszicho ment). És most, hogy vége, és 5ös (mellékesen megjegyzem: a 2ért mentem), fura, hogy nem kell tanulnom már nyáron. Végre foglalkozhatok rajzolással, pályázatokkal, a bloggal (:3), és a nyári munkát se hagyjuk ki... Mármint ha felvesznek. Ha meg nem, akkor így jártak. Nem tudják, mit vesztettek. (Hmph :"D)

Bár azt kell mondanom, nem ez az egyetlen dolog, ami fura most. Pl. Ahogy tegnap kínoztam magam a tételekkel, rá kellett jönnöm, hogy "amilyen gyorsan halad az idő, olyan lassan haladok én", de azért ebben sok minden közrejátszott. Sherlocknak viszonylag könnyű -jó, ez így nem teljesen igaz-, mert ő csak jövő héten megy. Ez a "csak" viszont igazából épp hogy pánikra ad okot, mert ezzel együtt 8 nap, és vizsgázik. És az anyag nem kicsi, és állandó figyelmet igényel. Na nem mintha sikerült volna odafigyelnem és minden idegszálammal összpontosítanom a tételekre, dehát ez van. (Ezen a ponton a blogger belegondolt abba, hogy ez a sok szenvedés meg keresztre feszítés valójában egy olyan Armageddon felé vezet, amit úgy hívnak, "államvizsga", és eldöntötte, hogy gondolni se akar még rá.)

Addig amúgy is van legalább 1 szigorlat. -.-

Akik hasonló helyzetben vannak, mint én, gondolok itt érettségire vagy vizsgákra, azoknak sok sikert kívánok így hozzá, hallgassatok sok bukott diák remixet -csak vicceltem-, és legfőképp: éljétek túl.

Találkoztunk a legközelebbi bejegyzésben. ;)

Ma a könyvből fogok egy részletet hozni, hogy hogyan találkoztam Sherlockkal.

Aznap nem volt semmi különös, csak egy olyan nap volt, mint a többi. Mármint nyilván októberi, kivételesen évszakhoz illő időjárással. A levelek magukba szívták az esőt, és cuppogó hangot adtak, mikor végighúztam a bőröndömet a vasút felé.

Nem akartam a szobában maradni. Tudtam, ha maradok, csak kellemetlenül fogom érezni magam az előző szobatársammal egy légtérben, így vagy egy órával előbb összepakoltam, és az állomás felé vettem az irányt. 

Természetesen nagyon korán értem be. Amint kinyílt az ajtó, szokásomhoz híven megálltam középen, jobb oldalon a bőröndömmel, és felnéztem a képernyőre, csupán önnyugtatás céljából. (De hát ugye nehéz lekésni egy vonatot, ha 1 órával az indulás előtt már ott vagy...)

 Namindegy, gondoltam, addig max összeunatkozom magam, nagy dolog.

Épp húztam is volna a bőröndömet a szokásos helyemre, amikor megláttam azt a szerencsést. És nézett.

Hát, jó, most mit lehet tenni, oda ülök, ahol van hely.

Amire viszont nem számítottam, az az volt, hogy megszólít, és ahogy beszéltünk, egész jófejnek tűnt. Megkérdeztem, milyen szakos, mire azt mondta, gyógypedes, én meg csak néztem, hogy "azt hogy csináltad, ha soha nem találkoztunk és ahogy mondod, nappalis vagy"?

Utána persze beugrott, hogy anatómián egyszer láttam, és nem éreztem magam kevésbé zseniálisnak, mint Einstein, mikor megalkotta a relativitás elméletét.

Utána beszéltünk még egy ideig, aztán felszállt a vonatra, és én is készülődni kezdtem. Na, igen, talán kicsit korai volt a dolog, mert amint kipakoltam, rögtön le is szállítottak minket, és 40 percig nem volt semmi!

Tényleg.

Csak ott állt a vonat, oszt ennyi. Nem jött kaller, szakember, senki.

Aztán végre elvitték a vonatot, és hoztak egy újat, de addigra én már vagy 5x idegbajt kaptam, hogy "hogy fogom így elérni a csatlakozásomat, ha eközött meg aközött 10 perc van"?! 

Nos, a válasz adta magát: sehogy.

Szóval a későbbivel mentem haza, de hát ez van, mindig kell egy B terv, vonatoknál legalábbis tuti, meg főleg annak, aki sokat utazik, meg egyáltalán legalább 1 csatlakozása van.

Szóval ennyi lenne a tanulság is részemről~

/Senpai/

Remélem, tetszett a bejegyzés ;)

Találkoztunk legközelebb <3

Üdv, ismét, híveim! :3
Ezúttal a koliról és leginkább azokról a 4-5 órás hazautakról lesz szó, amik szeptember óta az életem részét képezik.
Először is, amit tudni kell, hogy a koli, amiben vagyunk Sherlockkal, nem épp a legmodernebb -ilyen a szerencsém, igen-, viszont hiába panaszkodik a drága, nem írható le olyan könnyen, csak azért mert "nem a legszebb", és "omladozik", és "befúj a szél a csukott ablakon". Na, igen... ez utóbbi télen nagyon sz*r, de mostanában nem olyan rossz a helyzet... Bár ezzel úgy, hogy maga az időjárás sem tudja eldönteni, hogy milyen évszak van, így inkább lekopogom, amit mondtam.

(A kép saját, megtalálod: https://www.webtoons.com/en/challenge/dashboard )

Nade, ez van.
A lényeg, hogy pl. olyan február-március körül kaptunk egy rendőrségi felhívást, hogy a legmenőbb koli környékén van egy szatír -ez halál komoly-, vagy pl az a koli, amiből Sherlock jött, és az előző szobatársával sokat sejtetően "fostos kolinak" becézték... történetesen a legmenőbb kolival van 1 épületben, csak 2 külön szárnyban. És ott pl. a csoportban kiírták, hogy "ki sz*rt be a *** 2. emeleti konyhájába?!". (Igen, direkt nem írom ki a kolik rövidítéseit, mert akkor előbb-utóbb felelősségre vonnak, hogy rágalmazok, pedig ez halál komoly, ez megtörtént :"D )

Na, ilyen pl. a mi kolinkban soha nem történt.
Oké... pár hete bejött egy hajléktalan, aki elvileg keresett valakit, legalábbis ezt mondta, de közben másoktól telefont meg ilyesmiket próbált lopni, s végül a box edző dobta ki... Na, igen. A koli nagy hátránya... meg az egyetemé is, hogy a hátsó bejárat ellenőrizetlen. Nincs kamera, és asszem, este 8-ig nyitva van minden. Creepy, nem?

De olyan, hogy be akarsz menni a konyhába, és ott egy... sz*r... hát, olyan nincs. Vagy hogy egy szatír követ az utcán. De az a helyzet, hogy mind3 kolinak megvannak az előnyei, hátrányai. :/

 Ami a fantasztikus vonatutaimat illeti... hát, nem valami fantasztikusak. :"D 
És igazából annyi bajom van velük, hogy mindig át kell szállnom, minimum 1x -bár ez nem feléótétlenül rossz, tényleg-, csak ne legyen 5 perc a csatlakozások között! Mert legutóbb -ami csütin volt- 3x kellett átszállnom, és egész jól értem :"D Főleg úgy, hogy 1kor indultam a koliból, és este 9-re értem haza, persze.  Ja, és 193 km-ről beszélünk, ami máskor 4 óra... ké, attól függ, mennyit késik és mennyit vár helyben a vonat.

Röviden ennyi, remélem, tetszett ;)
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben. ;)

Iiiigen, igen, tudom.
Megígértem mind nektek, mind magamnak, hogy nem fogok lehangoló témákról írni. (Bár ha úgy vesszük, már a vizsgákról volt egy posztom...)... De az a helyzet, hogy ha tényleg gáz van, azt általában nem mondom el senkinek. :/ (Lehet, hogy ezt a BTMN-nél említettem mellékesen.) Mert ilyenkor általában élni sincs kedvem, nem az, hogy mesélni, meg hallgatni Sherlock szidalmait, hogy "ezt nem így kellett volna, hanem úgy", stb, stb. Dehát ez van, most már igazán nem kéne, hogy ez zavarjon. :/ 
Mindenesetre a mai téma nem Sherloc, és nemm is Dororo, hanem valami olyasmi, ami kicsit más.

Október vége, november eleje lehetett, csütörtök.
Ez volt az a nap, amikor már tényleg tele volt a tököm minennel és mindenkivel, és amúgy is baromi igazságtalannak éreztem apuékat. A sztori annyi, hogy egy barátom a telefonban -ami épp ki volt hangosítva- azt mondta az akkori szobatársamra, hogy egy barátunkat a helyére költöztetjük, de persze csak viccelt. Én persze megint szeretem megnehezíteni az életemet, és elmondtam anyunak tudva azt, hogy biztos fel lesz fújva a dolog, persze, anyu sem direkt csinálja, csak túlaggódásról van szó. Szerda estére már apu is írt, hogy kérjek bocsánatot azért, amit MONDTAM -és ha figyelted, nem én mondtam-, és ami kicsit jobban hátba döfött: hogy "segítő szakmád lesz, nem kéne lenézned az embereket."
Na azért én se gondoltam volna, hogy ebből EKKORA dolog lesz, és mindenki azt mondja, hogy beszéljek a szobatársammal.
Namost, egy gyors kérdés: ha eléd állítanék azzal, hogy a barátom csak viccelt, amikor azt mondta, ki kéne költöztetni téged... te elhinnéd?

Én se.

Szóval ezért hát nem is próbálkoztam. Ehhez képest állandóan kaptam a savat, hogy "beszélj vele", de ezt nem tettem. Miután meg elolvastam este apu üzenetét, az volt a vég. Épp azzal a lánnyal beszéltem telefonon, aki elsütötte azt a viccet. Akkor annyira elegem volt, hogy megkérdeztem, vajon maradjak-e egy ideig a koliban? És akkor talán nem kell arra hazaérnem, hogy anyu azt kérdezi, beszéltem-e a szobatársammal. És komolyan gondolkodtam azon, hogy nem megyek haza, bár utáltam volna maradni. Persze aztán Doró mondta, hogy tisztázzam a dolgokat, és ha kell, akor ő is elmagyarázza, de akkor nekem már semmi ilyenhez nem volt kedvem. -.- Őszintén, inkább elfeledkeztem volna a felelősségteljes viselkedésről, és mindenkit nagy ívben lekakiltam volna. Úgy gondoltam, hogy ha nem hisznek neke, akkor így jártak, akkor nem is fogom elmagyarázni. 
Aztán eljött a csütörtök, és a 2 órámnak vége lett: választanom kellett. 
Persze, akkor épp csinálták a síneket -mint most -.- -, így felhívtam aput, hogy eljön-e értem. Azt mondta, persze, és én csodálkoztam is, hogy feljön értem Sopronig. Aha. Nem.
Kiderült, mindketten mást értettünk rajta, és csalódottságtól vezérelve azt mondtam, hogy akkor hagyjuk, nem megyek haza aznap. Aztán valahogy szóba került az eset -ja, igen, úgy, hogy megkérdeztem, szeretnék-e, hogy hazamenjek (igen, igen, tudom, depresszió)-, és apu azt mondta, hogy persze. Az volt az a pont, amikor elbőgtem magam -persze, már megint -.- -, és kb 25 perc múlva tisztázódott a helyzet. De azért lelkileg elég zokni voltam, és ezért másnap reggel a kedvenc Pécs-Balatonszentgyörgyi vonatommal mentem haza. (Imádom, mert van idő átszállni bőven, és nagyon csendes környéken kell várakozni ^^) Azóta az eset nem került szóba.

Aztán láttam Jacky-t. :) 
Ez a kutya már vagy 10 éve velünk volt, és persze.. biztos ismeritek a mondást, hogy a bajkeverőket szeretik a legjobban. Na, Ő pont ilyen volt. Kiskorában átugrotta helyből a 2 m-es kerítést, vagy átbújt alatta, és mindent összelopott a szomszédból, de leginkább disznó állkapcsokat... bár, volt rosszabb is.
És persze nagyon büszke volt magára.

Aznap este anyuékkal azon vitatkoztunk, hogy már állatorvoshoz kéne vinni Jacky-t, mert már tényleg aggódtunk mindannyian, de ez eltolódott, hogy "a héten elvisszük", én meg hagytam, mert most mit lehetett tenni? 
Aztán reggel be kellett mennem valamiért, lehet, a nagyit meglátogatni... igen, szerintem ez volt az... és valahogy olyan gyorsan történt minden. Még épp láttam Jacky-t a sövénynél, aztán hogy a ház elé megy, ahogy szsokott, és én is kimentem megsimogatni. De valami fura volt, amit anyunak is mondtam. Az, hogy nem nyitotta ki a szemét. Mindig ki szokta nyitni, mikor a fejére tettem a kezem, de most nem volt semmi, és igazából nem is tudom, mit éreztem akkor. Tudtam, hogy Jacky meghalt, de megnéztem a légzését is, és miután megállapítottam, hogy nincs, valahogy mégis elhitettem magammal, hogy "nem vagyok orvos, lehet, hogy tévedek", bár, ha őszinte akarok lenni, nem nagyon sikerült elhitetnem magammal ezt. 

Emlékszem, apu azt mondta, "megvárt", és én ugyan elég szomorú voltam, mégis azt mondtam neki, hogy "ez aranyos volt tőle", és úgy is gondoltam. 

Ha nektek is van valamilyen háziállatotokkal kapcsolatban történetetek, szívesen meghallgatom, tényleg, kíváncsi vagyok ;)
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)

Hát, ide is eljutottam.
Mert hát oké, tudom, tudom, összesen 2 vizsgám lesz, és 1 szigorlatom, ami nem hangzik soknak, de az a helyzet, hogy AZ. De mivel különös tehetségem van elb*szni z időmet mindennel -és ezt vedd úgy, ahogy mondom-, így általában én is 1 vagyok azok közül az egyetemisták közül, akik aznap este állnap neki tanulni a vizsgára. És valljuk be, ez elég stresszes.

Szóval, tudom, tudom, most biztos azt fogjátok gondolni, hogy "vizet prédikál, bort iszik", de hadd adjak pár tanácsot azoknak, akik még nem egyetemisták, de azok akarnak lenni.

Az 1.: ne legyetek olyanok, mint én :"D Ez azt jelenti, hogy ne az utolsó pillanatban álljatok neki tanulni. Tényleg. Baromi stresszes. Persze, tudom, én is megfogadtam anatómia vizsga -sikeres! anatómia vizsga- után, hogy "legközelebb többet fogok tanulni, és hamarabb kezdem", de az a helyzet, hogy már akkor hasonlatosnak éreztem ezt az újévi fogadalmakhoz, és ugye, igazam is lett. (Oké, a csütörtöki gyógypedagógiai neveléstörire már tegnap elkezdtem készülni.) De a szigorlat ott lebeg előttünk, mint Damaklész kardja, és nemcsak azért, mert baromi sok -haha, majd megnézem magam államvizsán -.-  -, hanem mert a tételek nincsenek kidolgozva, és én is csak a 2. tétel elejéig jutottam. Ami szerencse, hogy a pszicho ki van dolgozva, de a pedagógia...

2. Hát, lényegében ennyi... :/

Mivel nagyon más most nem jut eszembe, így hát csak annyit mondok még: a tanárokkallegyetek jóban :"D Tényleg. Bár, én tipikusan abba a kategóriába tartozom, aki -mostanában- nem tudja, mikor szeretik. :"D Komolyan. Legjobb példa erre a szakfelelős tanárnőnk. Legalábbis Sherlock azt mondja, bír engem, de én meg úgy gondolom, igazából nem tettem ezért semmit :/ Mármint csak ülök az órán, és csak vagyok. (És ez inkább lustaságból van, mint nem tudásból. Mivel ha pl. nem halnék bele, tuti nem mennék el kajáért a spárba, csupán lustaságból vezérelve.)

És ugye, ez a tanulásomon is látszik. Ha nem vagyok rákényszerítve, akkor kb. csak alszom vagy eszek.... -.- Namindegy, a lényeg, hogy próbáljatok jó kapcsolatot kialakítani a tanárokkal, de azért adjátok önmagatokat. Én pl. baromi sokszor beleestem abba a hibába, hogy meg akartam felelni másoknak, és baromi kényelmetlen volt. Arról nem is beszélve, hogy rontottam a helyzeten, de hát ez már más kérdés.

Ami fontos, hogy én szurkolok nektek a felvételinél, vizsgáknál is, tényleg! ;) 

(Nos, legalábbis, aki most pl. felvételizik, vagy vizsgázik.)

Remélem, tetszett a bejegyzés. Találkozunk legközelebb ;)

Ne felejtsétek:  https://www.facebook.com/noralel19/?ref=nf

Oké, oké, tudom: már írtam a témában, de valljuk be, az előzőt nem nagyon lehet „bevezetésnek” nevezni. Hanem in medis res belevágtam a közepébe (ez utóbbi sajnos szokásom, különösen beszédben). De most akkor tisztázzunk pár dolgot.

Először is mi az asztrológia?
Mert azt már mondtam, hogy mi NEM.
Megfigyelés. És csak hogy aput idézzem: „És ha megfigyelésen alapul, akkor annak igaznak kell lennie.”
Persze, ilyenkor jönnek a szkeptikusok, hogy „nemár, hogy 1 bolygó irányítsa az életemet!”, és ezzel tulajdonképpen azt mondják, hogy „semmit nem tudok a témáról”. Ez persze nem biztos, hogy az ő hibájuk.
De azt letagadni, hogy a bolygóknak igenis hatása van ránk, hát, csak azoknak sikerül, akik enyhén szólva nem olvastak utána a témának. Mert –hogy megint aput idézzem- „felejtsd kinn magad nyáron a napon egy fél órára, aztán meglátod, van-e hatása.”
Tény, hogy minél távolabb vannak a bolygók, annál kevésbé a fizikai hatásokat vesszük észre. Mert most mit okoz a Plútó? (Asztológiában nem számít, hogy kisbolygó, mert akkor is elég komoly megnyilvánulásai vannak.)
Minél távolabb van a bolygó tőlünk, annál inkább pszichológiai, lélektani dolgok jönnek elő.
Ha a Plútónál maradunk, akkor egyik megnyilvánulási formája a gyilkosság, halál, örökség, fanatizmus, antiszociális viselkedés (és itt nem a közhelyes fogalomra gondolok, hanem a pszichológiai fogalomra, ahol elvileg a pszichopatizmus is közrejátszik), de csak hogy kicsit jobb dolgokat is mondjak, itt van a lényeglátás, és a hazugságokon való átlátás. Ugye, a hazug ember találja ki először, ha hazudnak neki... -.- (Oké, oké, nyilván, ezek közül csak akkor igaz RÁD bármelyik, ha a Plútó -ha egyszerűen akarok fogalmazni- kiemelt helyen van a horoszkópban. Mondjuk az 1-es házban (az egó háza), vagy 8-as, vagy 12-es házban, de hogy miért, az most nem fontos, ha kíváncsiak vagytok, leírom majd.) Mindenesetre nyilván nem csak házakról beszélünk itt, hanem fényszögekről, Ascendens, Descendens, Mc, Ic, stb... (Igen, most fitogtatom a nemlétező tudásom, csak ezért soroltam fel.))) 

De bevezetőnek legyen elég ennyi: térjünk is rá a lényegre.
Tehát, miként ismered fel, hogy az asztrológus 1,: nem ért a munkájához, 2.: becsap.
Horoszkópelemzésnél fogod megtudni. És csak hogy tisztázzuk, mielőtt bármi félreértés történik: attól még, hogy olyat mond neked, ami tetszik, nem biztos, hogy igaz, és fordítva. Az, hogy olyat mond, amihez neked nem fűlik a fogad, hát, istenem. Minél több olyan dolgot hallasz, ami –egyrészt viszonylag reális az életedben, mert nem fényszögekkel meg direkciókkal fog dobálózni jó esetben, ha szeretné, hogy meg is értsd, amit mond-, nem tetszik, hidd el: annál valószínűbb, hogy nem kuruzsló. Persze, mondom, minden mérték kérdése.

De vegyük sorra.
1. Amit mondtam is: inkább használ szakkifejezéseket, amikről tudja, hogy nem érted, és ezekkel magyaráz. (Kivétel itt, hogy ha máshogy ez nem lehetséges. Ugye, nekem is ki kellett mondanom, hogy Plútó, mert máshogy nem nagyon ment volna. ) De ha feltűnően sokat használ ezekből, akkor a gyanú legyen ott.

2. Teljes személyiségelemzés helyett (csak pl.) tök általános dolgokat mond: pl. ha nyilas vagy, akkor azt mondja, hogy te egy nagyon pozitív és életvidám személyiség vagy, és sokan szeretnek a környezetedből. Nos, én saját példámon állítom, hogy ezekből egyik sem igaz, mert van, ami erősebb a Nap-jegyemnél.) Tehát, ráhibázás, és általánosítás.
3. Jóslás. (Kivétel a legegyértelműbb eseteknél, de itt is szinte csak a halál esetében, de azt se percre pontosan, mert ahogy előzőleg mondtam, a horoszkóp meglehetősen homályosan fogalmaz.) És ebből következik a következő pont:
4. Nem csinál pontosítást, amihez különböző életeseményedre van szüksége. Ilyen pl. a kistestvér születése, közeli rokon/családtag/gyerek/ stb halála, műtét, gyereked születése. Mert ezek jelezve vannak a horoszkópban. Persze, az, ha nem csinál pontosítást, az nem jelenti rögtön azt, hogy kuruzsló, hanem valljuk be, elég sziszifuszi munka. :/ Szinte másodpercenként kell megvizsgálni 1-1 eseményt, és így összehangolni a horoszkóp idejével. (De tudom, ezt én se érteném, ha nem láttam volna ilyet, szóval feladom, amúgy is 3.-as anyag a pontosítás. Mármint 4 évből 3.)
5. Online küld el pár oldalas szöveget, aminek az a veszélye, hogy pár program egyedül kielemzi a horoszkópot, neked csak le kell gépelni és elküldeni.
6. Irreális összegeket kérnek. Pl. csak a pontosítás 30 000. Ilyenkor már gyanakodj.
7. A jósláshoz még: halálpontos infókat mondanak, kivétel: tudjátok.

Röviden, ennyi.
Ezek voltak azok az esetek, amikről tudok, remélem, hasznos volt valamennyire.

 https://www.facebook.com/noralel19/?ref=nf

Ez a fb-os link. Ha tetszett, pls, dobj meg egy like-kal ><
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)

Biztos veletek is volt olyan dolog, hogy egy embert, egy filmet, egy... kutyát (csak mondtam valamit) -úgy éreztétek-, indokolatlanul utáltatok, és nem tudtátok, miért. Ugyanez vonatkozik a szeretetre, de mivel utóbbiban nem vagyok egy zseni; így hát, az utálatot fogom itt most kielemezni.

 Mielőtt még megdobálnátok taknyos papírzsepivel, azért azt hadd mondjam el, hogy sokaknak nem fog tetszeni az, amit most leírok. Miért?
Hát, ... gondolom, álltatok már tükör előtt. Amikor reggel megnézitek, mennyire aludtátok el a fejeteket, és mennyire vagytok vállalhatatlanok, hogy beüljetek egy művészeti nevelésre, ami valójában rajzóra (igen, magamról beszélek)... hát, akkor minden hibát észrevesztek. A hajam szarul áll, vagyvérzik a fejem, mert... mert nemtom. Mert az éjjel lefejeltem az éjjeliszekrényt, és nem keltem fel rá.
(Igen, msost vicces akartam lenni.)

A lényeg tehát, hogy észreveszitek, ha valami "sz*r".
És az a helyzet, hogy a -nagyon meg fogtok lepődni a néven- "tükörelv" egy pont ilyen elmélet, és valljuk be, saját magamon tett megfigyelések alaján állítom, hogy sajnos igaz. Miről szól ez?
Hát, röviden annyi, hogy az a rossz tulajdonság -amiről tudod, hogy benned rossz- ez fontos-, ami benned van, és valaki ezt a tulajdonságot mutatja... franc, újrakezdem.
Szóval valakinek van egy kellemetlen tulajdonsága. Itt nem az a fontos, hogy NEKI ez feltűnik-e, hanem hogy TE veszed észre. De onnantól kezdve, hogy észrevetted, és zavar téged, nagy a valószínűsége, hogy az a tulajdonság benned is megvan.
Ha most megint saját példával élek... én pl. utálom a bunkó embereket, és az a helyzet, hogy én is az vagyok. És persze mindig sokkol, mikor mondják, mert nem direkt csinálom. És ha nem direkt csinálod, akkor nem is akarsz vele megbántani senkit.
Namindegy.

Ami fontos, hogy azért ne keverjük. Ha mondjuk valaki nem lelkesedik a homoszexuálisokért -és ezt minden előítéletesség nélkül mondom-, az nem azt jelenti, hogy ő is az. Jézusom. (Még jó, hogy eszembe jutott ez is. Önpacsi.) Ez csak annyit jelent, hogy előítéletes vagy.
(És ebben az E/2-s személyt légyszi vedd általános alanynak, köszi.)

Ennyi lenne mára röviden, remélem hasznos volt valamennyire.
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)
(A kép nem saját.)

Huh.
Remélem, ez is 1 lesz a viszonylag értelmes írásaim közül... (Minden irónia nélkül.)

Tehát alulteljesítő tehetségek.
Mit is jelent ez?
Mert valljuk be, mikor először hallottam róla, hogy "Úristen, ilyen van", hát elég ellentétesnek találtam a kifejezést.
Mert hát basszus... ha valaki tehetség, az nem teljesít alul, nem?
Hát, DE. 

Hogy is mondjam...
Nem minden tehetség alulteljesítő, de minden alulteljesítő... nem, ez nem ilyen egyszerű. (Ez volt az a pont, mikor a blogger rájött arra, hogy hiába akarta viccesen megértetni a fogalom lényegét, ha amit ír, nem igaz.)

Ignoráljuk.
Szóval mi is a helyzet ezzel a csoporttal?
Hát, ők a BTM (pontosabban BTMN -beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézség -amiről írtam az SNI-vel együtt korábban) egyik alcsoportja. Most nem fogok kitérni a többire, mert -asszem- már említettem őket ezelőtt. (Bár lehet, hogy nem. Nem tudom, mert ebből csináltam előadást 2 órára, és egy 8 oldalas beadandót a tanárnak. Szóval, lehet, keverem. Lényegtelen.)
A lényeg az, hogy az alulteljesítést a környezet váltja ki. Ide tartozik a gyerekkori trauma,  az, hogy a gyerek úgy érzi, a szülei nem szeretik, vagy épp a negatív attitűd az iskola, és a tanulás felé. Ezek a legalapvetőbb dolgok, de még vagy millió kisebb kategória van, amikbe nem mennék bele. 
Oké, de akkor még mindig nem tudjuk, mi is ez.

Hát, ha attól félsz, fogyatékosságról van szó, van egy jó és egy rossz hírem. Mivel a jóból következik a rossz, így azt mondom előbb.
Az alulteljesítés NEM fogyatékosság. Ahogy a BTMN hosszabb neve -amit nem írok ki még 1x- mutatja, "csupán" NEHÉZSÉGről van szó, és nem ZAVARról. Ha ilyet láttok valahol, akkor vágjátok le a szitut. Ha azt írják, hogy "zavar", akkor az majdnem minden esetben a fogyatékosságot mutatja.
Nade. Itt jön a rossz hír. LEHET a BTMN-ből fogyatékosság.
Oké, de hogyan.
Hát, asszem, 2017-es a "Taigetosz törvényként" elhíresült... törvény (szóismétlés -.- )
Eszerint a BTMN-es gyerekek nem kaphatnak felmentést bizonyos tárgyak alól, hanem fejlesztő pedagógus foglalkozik velük. Ez mind szép és jó LENNE, ha az iskolarendszer modern lenne eléggé, márpedig akárhogy is nézzük, ti is biztos tapasztaltátok az ellenkezőjét. Még talán a Waldorf-iskolák a legjobbak. (Legalábbis ezt az alapján mondom, amit tudok róluk.) És ennek hatására AKÁR SNI-ssé is válhatnak. (Direkt emeltem ki az akár-t, mert talán még ez a legrosszabb kimenet.) 

Kik a veszélyeztetettek?
:/ Hmm, hát, elég sokan tartoznak ide.
Ami nekem a legmeglepőbb volt, az, hogy a szakirodalom kiemeli a fiúkat. Miért? -.- Valamiért nekem ennek nagyon általánosítás-szaga van, de nem vitatkozom. Ha a szakirodalom ezt mondja...
A többi csoport -legalábbis számomra- már értelemszerűbb. Itt vannak az érzelileg sérültek, érzékszervileg sérültek, hátrányos helyzetű, és HHH gyerekek (jól gondolod, nem akartam kiírni, de lényegében ugyanaz, mint az előző), viselkedés- és/vagy tanulási nehézséggel küzdők, magatartási problémás gyerekek, és ezt még egy darabig tudnám sorolni.

Hogyan lehet felismerni?
Nos, meg akarnálak nyugtatni, hogy könnyű, de az a helyzet, hogy nem az. Főleg abben az iskolarendszerben, amiben benne vagyunk. Miért? Ha szülő vagy, kb. egész nap nem látod a gyerekedet. Ha pedig tanár, akkor max azt veszed észre -ha észreveszed-, hogy a gyerek máshogy viselkedik, mint ezelőtt. Aztán megállapítod, hogy biztos fáj a hasa, és továbblépsz. De még ha észre is veszed, nem tehetnél másképp akkor sem, mert az anyaggal haladni kell, és ha nem teszed, kirúgnak. A másik nehezítő tényező az, hogy ugye, mindannyian különbözünk. Így ugye nem gondoljátok komolyan, hogy majd egy alulteljesítő gyerek hajszálpontosan úgy fog viselkedni, mint egy másik? Mert az egyik szótlan lesz, a másik verekszik, a 3. nem eszi meg az ebédet, stb. Ebből ha ti meg tudjátok állapítani minden kétséget kizáróan az alulteljesítést, akkor én rögtön kiiratkozom az egyetemről. ;P

Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy baromi nehéz diagnosztizálni, és sokszor a gyerek se tudja, mi baja van. De hogyan is tudná, ha ilyet csak azok tanulnak, akik pedagógusi pályára mennek? Vagy orvosira, de még a pszichológus is ide tartozik. De még ha a szülei -teszem fel, mindketten- szociálpedagógusok, mit gondoltok, ha a gyerek mondjuk azért alulteljesítő, mert úgy érzi, nem szeretik, majd pont elmondja nekik, mi baja? Mert saját magamból kiindulva én épp akkor zárkózom el -még mindig-, amikor a legnagyobb sz*r van. Mert hogy "nem érti meg senki úgyse", meg "úgyis csak problémát okozok", de ez utóbbival inkább csak takarózom. Az 1. a fontosabb. És ha a gyerek úgy érzi, hogy nem érti meg senki, minek mondja el? Mert ne várjátok, hogy egy depressziós ember... hogy mondjam :/ ésszerűen(?) gondolkozzon. Nem tudom, mi lenne erre a legmegfelelőbb szó. Mert ugye, épp azzal tudnád kimozdítani, amit nem akar. És így elég nehéz.

Nade. Nézzük, mi az, ami még segíthet.
Az alulteljesítés ÁLTALÁBAN az általános iskolában kezdődik, de már felsőbb osztályokban, szóval kb. 5.-től felfelé. Azonban itt az ellenpélda is, mert különben "túl könnyű" lenne: jelentős azoknak a száma is, akik mondjuk 2. osztályig jól teljesítenek, de ahogy egyre több kudarc éri őket, egyre jobban érzik úgy, hogy tanulni teljesen felesleges. Ami nagyon fontos, az az, hogy ezeknek a gyerekeknek az önértékelésük NEGATÍVABB, mint a kortársaiké. Épp ez az, ami ott tartja őket.
Viszont, ami jó hír, hogy lehet orvosolni. Mindenképp kell a család támogatása, és bevonása, különben nem sok eredményt érünk el. A pedagógust is lehetőleg informáljuk a helyzetről, és kérjük a segítségét, kivéve, ha egy bunkó, és nem érdekli, hogy mi lesz a gyerekkel. Ezesetben rugassuk ki, mert úgy mindenkinek jobb (Csak viccesltem, csak vic...)
Khm. Szóval aki még segíteni tud, az a fejlesztő pedagógus, és a pszichológus, és olyan felnőtt, akit a gyerek SZERET. Mert mi is könnyebben fogadunk el valamit attól, akit szeretünk, nem?

Nos, ennyi lenne mára, remélem, tetszett, és valamennyire hasznos volt.
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben! ;)

Amikor meghalljátok azt a szót, hogy "asztrológia", mire gondoltok először?
Még nekem is, aki már vagy 5 éves kora óta ezt hallja a családjában, az 1. szó, ami beugrik, az a "csillagjóslás". De az a helyzet, hogy sem a "csillag", sem a "jóslás" nem igaz az asztrológiára.

Meglepődtetek?
Hát, tény, nem tudjuk előre megmondani, milyen betegséged lesz, ki lesz a házastársad, mikor lesz gyereked, vagy mikor halsz meg. Ilyeneket ne is kérdezzetek asztrológustól, mert nem fogja tudni megmondani, HA nem kuruzsló, vagy HA az az élethelyzet, amiben vagy, nem egyértelmű.. de itt is csak a halálnál. 
Miért?
Azért, mert a horoszkóp nem mondja meg egyértelműen, hogy mondjuk a Kos-Szaturnusz mit jelent. Hadd illusztráljam a saját példámon.

A Szaturnusz a horoszkópban a feladatot jelöli. És perszeilyenkor mindenki megörül, hogy "végre, hát mégis valamilyen okkal jöttünk a Földre!"...  Oké, oké, de mért  érezzük ki*aszásnak?
Először is azért, mert a feladat fel lesz kérdezve. Az, hogy mikor, és mennyit, nem tudjuk. (Megjegyzem, nem is lenne értelme, mert akkor fel tudnál készülni rá... valamennyire.) Persze, a legvalószínűbb időpont -pontos horoszkóp esetében sem biztos, hogy ebben az időpontban lesz-, mikor 29 és fél éves leszel. Ugyanis ekkor ér vissza a Szaturnusz arra a pontra, ahol a születésed pillanatában állt. Ergo szinte tálalva van.
Mit jelent, hogy felkérdezik? És ki?
Az, hogy felkérdezik, nem jelent mást, mint hogy a Sors -hívhatod Istennek, vagy aminek akarod... akár hódnak is... nem, csak vicceltem. Szóval a Sors olyan élethelyzetet teremt, mikor ezt te élethelyzetben meg tudod élni.

Oké, oké, ez mind szép és jó, de még mindig nem értem, mért ki*aszás.
Hát, itt jön a képbe a 2. fontos dolog: mégpedig az, hogy a feladat az, amit a legszívesebben elkerülnél, a legfájóbb pontra tapint. Olyan dolgot kérnek tőled, amit nem "tanultál" meg. És ilyet azért a suliban sem kérnek.

Visszakanyarodva a horoszkópra, és arra, hogy miért nem tudunk halálpontos dolgokat mondani -a szimbólum más kérdés, ne keverjük-: mert a horoszkóp ELVEKET ad meg. Tehát esetemben a kos-szaturnusz még nem mondja meg, hogy: "foglalkozz gyógypedagógiával", hanem azt mondja, hogy másokon kell segítened.
Értük a különbséget.
Namost, hogy milyen életterületen kell ezt nekem megoldani; azt pl. megmutatja a hororszkóp. De abba már nem mennék bele, mert ahhoz a világon mindent el kell magyaráznom.

A másik dolog: a jóslás. Mért nem jó még jóslásra?
Hát, ahogy arra már utaltam, a horoszkóp nem fogalmaz "pontosan". Nem fogja megmondani, hogy "holnap, 9.20-kor rákos leszel attól a rohadt epres fagyitól", hanem jelzést ad. Ez lehet a születési horoszkópban, de akár direkció formájában is... bár rák az utóbbiban aligha. (Mert a direkció ÁTHALADÓ eseményt jelöl, ha fogalmazhatok így. Tehát ha a direkció betegséget hoz -amit megintcsak nem tudunk előre-, akkor azt nagy valószínűséggel túléled. És elvileg nem jön többet. Kivéve, persze, ha nem tanultál belőle idézőjelesen. Mert azért van helyzetismétlődés, hogy valami, amit a helyzetből nem tanultál meg, most megtanuld.)

A másik ok: a jövő nincs kőbe vésve. Akárhogy dönthetsz egy adott helyzetnél. Ha úgy alakul, hogy a betegséget választod -akár tudatosan, akár nem-, akkor nem az élethelyzet fog jönni.

Oké, oké, de mi van azzal, hogy valakinek tényleg megmondják, mikor fog meghalni?
Jó kérdés, köszönöm, hogy feltettem. (Önpacsi.) Azért, és CSAK AKKOR lehetséges ez, HA az illető betegségben sem tudja megélni az adott... akármit. Most az egyszerűség kedvéért nem akarlak jobban belekeverni titeket. Ha például -maradjunk a ráknál- nem él veled a családod, nem látogatnak, meghalt a házastársad, nincs munkád, és emellé még rákos is vagy... hát, akkor ez elég kampó. (Elnézést, most ez elég bunkón hangzott, pedig nem akart az lenni.) Miért mondom ezt?
Hát, mert a rák, mint betegség az Uránusz bolygó analógiái, megnyílvánulási formái közé tartozik. Közte van még a függetlenedés, a másság, és lényegében ezek kifejeződései. Namost, mi a rák? Sejtburjánzás. A SEJTJEID függetlenednek. Mert te nem teszed.
Az a jó a betegségekben, hogy ha tudod, miről van szó, mi a probléma, akkor ki tudod váltani általában. (De azért mindig vannak ilyen extrém esetek.) És a rákkal is az a helyzet, hogy ha függetlenedsz a környezetedtől, akkor a rák eltűnik, csupán azért, mert már nincs szükség rá. (Ha ezt most az orvosok hallanák, sírva fakadnának, de én is, mert érzem, hogy mennyi savat fogok kapni a "hitetlenektől"... oké, leállok a gonoszkodással. MAJD. :"D ) Láttátok a Gondolj rám c. filmet? Mert az épp erről szól.
De kanyarodjunk vissza a betegünkhöz.
Épp azért mondhatod, hogy... menthetetlen, mert nem tudja másban megélni, csak betegségben. És nem épp a leg...életben hagyóbb betegségben.
És igazából ez a legrosszabb az egészben: hogy próbálkoznál, mert látod, mi a baj, de van, ahol világosabb a Napnál, hogy nem tudsz mit tenni. Épp ezért nem szokás asztrológusok között családnak horoszkópot elemezni, mert érzelmileg bevonódsz, márpedig ezt nem lehet. A Sors sem fog bevonódni. 

Huh.
Hát, most így végigolvasva 2 dolgot érzek: az egyik, hogy "ez most egyszerre sok volt", a másik pedig, hogy összevissza volt. Remélem, azért nem kavartalak meg titeket vele nagyon.
Ami pedig a savazást és hasonlókat illeti, nagyon nincs kedvem felesleges vitákba belemenni, különösen akkor -és ezt csak az vegye magára, akinek kell-, ha az illetőnek fogalma nincs mondjuk a házrendszerekről. Mert ARRÓL pl. lehetne már vitatkozni. De ugye, mivel az emberek 80%-a nem tudja, mi VALÓJÁBAN az asztrológia, így hasonló kérdéseket tesznek fel, és hasonló dolgokon is vitatkoznak, mint amit a bejegyzés legelején leírtam.

Remélem, azért hasznos volt a bejegyzés. :)
Találkozunk legközelebb ;)

Ti ismeritek azt az érzést, hogy karácsony, húsvét közelében boldogan kinéztek az ablakon, sóhajtoztok egyet-kettőt, hogy „jaj, végre jönnek a rokonok”?
Én se.

Az a helyzet, hogy egészen kicsi korom óta utáltam a nagy családos ünnepeket, ahol szinte harapni lehetett a levegőt, akkora volt a feszültség. Sajnos a mi rokonságunk nem épp az a fajta rokonság, akiket tényleg érdekel, mi van veled. Oké, lehet, hogy most kicsit erősen fogalmaztam. De ugye ez a tényeken nem változtat.
Akárhogy is nézem, engem mindig is idegesített ez a túlzott "hagyományokhoz való ragaszkodás", meg hogy "nem illik" nem meghívni a rokonokat. Bár... a mi esetünkben jönnek maguktól.

Oké, most félreértés ne essék: én ezzel nem azt mondom, hogy utálom őket, hanem azt utálom, hogy leülünk egy asztal mellé, és kérdezgetjük a másikat arról, hogy mi van vele, holott abszolút nem érdekel.
Szóval, gondolom értitek, ha azt mondom, vasárnap reggel -aznap jöttek- azzal poénkodtam anyuval, hogy milyen halálos, és/vagy fertőző betegséget kamuzzak be, ami hihető, nem olyan gáz, és a legfontosabb: mentesít az asztalnál rám törő mérhetetlen unalomtól. 
Hát... mondanom sem kell, ilyen lehetőségem nem volt.

De a húsvétjaim eleve ilyenek. És nem csak a fent említett rokonokról van szó, hanem a locsolásról is.
A sztori a következő: épp pakoltam volna be a bőröndömbe a cuccokat, hogy "ma felmegyek a koliba", mikor megjött anyu egyik ismerőse, aki különben Németországban lakik, de a faluban is van egy háza, amire anyu ügyel, postázza a számlákat, stb. És épp akkor jött meg ő is, és egyszer csak előállt azzal, hogy meg akar minket locsolni.

Namost.
Mit gondolsz, mennyire fog örülni ennek az a lány, aki -mondjuk úgy- húsvét idején rejtőzködő életmódot él, bújkál a szobában, és az egész család lesi, mikor megy már el végre a kapuból a locsoló.

Hát, a válasz nem, nem fog örülni.
És nem is lettem volna halál ideges, ha egymás után 50x mondja, hogy "de ő locsolni jött". Oké, oké, értékelem, de most én is mondjam el 50x, hogy "NEM"?

(Igen, tudom, hülyeségeken akadok ki. Ez van.)

De ez is csak azért történhetett, mert épp bonsai magokat ültettem egy cserépbe, és épp akkor jött meg, aztán rám köszönt. Ha nem vagyok kint, ne higyjétek, hogy nem bújok el :"D

Visszakanyarodva, ami Sherlockot illeti, mindig azt mondja, hogy a problémát, ami a családban van, meg kéne beszélni, és persze, ebben van némi igazság, de itt már nem sok mindent lehet tenni, és Sherlock akármennyire Sherlock, ebbe ő sem lát bele. Mert ha csak ennin múlna, már nem beszélnénk problémáról, és ezt Mester is megérti (ahogy ma megtudtam, neki is hasonló a rokonsága).

Ha érdekel titeket egy bizonyos téma, és hozzá tudok szólni, nyugodtan írjatok! ;) A legközelebbi írásom vagy a bevezető az asztrológiába- avagy tévhitek, vagy szimbólumos lesz (szintén asztrológiai szempontból). A horoszkópelemzésbe nem mennék bele, mert abban nem vagyok profi, és nem is akarom, hogy pereskedés legyen a dologból. *forgatja a szemét*

Nah, ennyi lenne mára, a legközelebbi már értelmesebb téma lesz :"D
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben! ;)