Jaj, gyerekek...

Most ne várjatok tőlem nagy csodát, mert kedden szerintem meghalok XD

Írunk 3 zh-t egymás után, és még be kell adnom egy beadandót... pót zh helyett... ami szerdán lett volna. Na, de mindegy!

A lényeg, hogy majd próbálok aktívabb lenni. :/ (Mondom ezt úgy, hogy nem voltam pl. gólyabálon, mert Mester ment rá. Igen, megy a dráma rendesen. :"D Szóval történt pár dolog, és azóta gyűlöljük egymást, NADE!)

Most ideje tanulni. TAT

Ha nem sikerül, akkor úgyis sírós posztjaim lesznek... igen :"D

Akkor találkozunk majd, mikor lesz időm! ;)

Sziasztok!
(Jaaa, és dekoráljatok! Mindjárt itt a karácsony! (Na, meg a szülinapom))

Nem, nem fogok meghalni. Legalábbis egyenlőre.

Nem ezt akarom bejelenteni.

Amit mondani akarok, az az, hogy Sherlock kiköltözött, és soha többet nem leszünk egy szobában, mint szobatársak saját akaratunkból. Miért?

Hát, nevezhetjük félreértésnek, mindenesetre ő nem fogja. Sajnos engem pedig még mindig idegesít, hogy komolyan meg van győződve arról, hogy "te nem ezt gondolod, hanem azt", hiába nincs igaza. És utána te vagy a hülye.

Emlékeztek arra, mikor azt mondtam, hogy egyszer sem nyertem ellene?

Na, hát EZÉRT.

De nem, nem azért vagyok itt, hogy kibeszéljem, hanem hogy elmondjam: miért nem mondtam el eddig.

Nos, azt hittem, lenyugszom, ha várok, és nem fogok rosszindulatúan írni róla, mert tudom, hogy nem direkt bunkózik. A másik, hogy a blog egyik célja a Sherlockkal közös könyv.

Nos, mivel az nincs, így a fő indok eltűnt. Gondolkodtam a nyáron, hogy mi legyen. Megszűntessem? Vagy ne? Vagy dehát mégis?

Végül úgy döntöttem, hogy marad. Ugyan nem fogok mindig írni, ez tény. Hiszen most is mekkora kimaradás volt... -.- De szeretem a blogot, még ha én vagyok az egyetlen, aki látogatja... -.-

Na igen. Néha emiatt depis leszek, de most kivételesen jó kedvem van. Jah? Csak vicc volt. Ma pont nem. Annak ellenére, hogy Kankalin Mesterrel utaztam, és úgy volt, hogy a pasijával -akarom mondani ELTARTOTT-, és gondolkodtam, mit trollkodjak össze. Nem tetszett, hogy olyan simán lerázza magáról, hogy Mesterrel nem hivatalosan házasok vagyunk.

Najó... ez már kezd olyan irányba menni, amit nem akarok XD

Amiért depiztem a másik vonaton, az az volt, mert valljuk be: irigykedtem rájuk. Ez van, bevallottam.

Na, mindegy.

A zsenik általában egyedül vannak.

....

-.-

Okés, úgy érzem, ma túl sok vagyok.

Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben;)

Ma ismét ecsetekkel foglalkozunk, viszont azokat vesszük számba az ecsetek közül, amiket le kell töltened külön, mert a program nem tartalmazza.

Nos, erre a leghasznosabb oldal, amit találtam, az a freepik.com, ahol érdemes fiókot csináltatni magadnak. Innen letölthetsz egy csomó ecsetet. Én pl. most rá vagyok kattanva ezekre a vízfesték ecsetekre.

Ami viszont negatív, hogy letöltési korlát van. Ha ez titeket nagyon zavar, akkor ott van a fizetős opció, de én nem ezt választottam. 

Arról, hogy ezek az ecsetek miért nincsenek az Illustrator-ban, arról nincs infóm. Mindenesetre azt tudom, hogy letöltés után majd keresgetni kell a programban, hogy hol vannak azok a drágák... -.- Ja, és nálam ott van az is, hogy 3 Illustrator is le van töltve. Hmmm, na, igen.

Nagyon röviden ennyi lenne mára.

Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan szóljatok, ha lesz net, visszaírok.

Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)

"Excallibur 1000 elvégzendő feladata. A 452.: Azt akarom, hogy jelen legyetek az öt órán át tartó hangos felolvasásomon."

Hi. Ismét itt vagyok.

Ma az ecsetekről lesz szó. Hol keresd a különleges ecseteket, és hogy tudsz készíteni egyéni ecsetet.

Először is azzal kezdeném, hogy miért jó, hogy az Illustratornak van egy rahedli ecsete... hogy szépen fejezzem ki magam. Hát, a válasz magától értetődik: hogy érdekesebbé tegyék a rajzot. Itt vannak pl. a vízfesték-ecsetek. (Bár, nekem kezdetben elég haszontalanok voltak, mert nem nagyon tudtam használni őket, és még most is van pár dolog, ami nem tiszta -bonyolult, majd tapasztaljátok-, de érdekes.) Ahogy azt előzőleg említettem, mégsem a vízfesték-ecseteket tartom a legjobbaknak. Szerintem a legjobb csakis a pressure brush lehet. :3 Higgyétek el, sokkal érdekesebb, mint egy egyszerű körecset. De ugye, a 2012-es Illustrator még nem tartalmazza, és a másik dolog: csak Pentablettel lehet használni. Ha minden feltétel megvan, és mégsem működik az ecset, ahogy kéne, általában egy újraindítás megoldja a dolgot. 

De majd róla is lesz szó bővebben.

Tehát; hogyan csináljunk egyéni ecsetet?

Hát, először is, törölni kell az alapértelmezett ecseteket, amik megjelennek a képernyő jobb oldalán. (Az ecsetkönyvtárakat meg ne nyissátok, azt nem kell törölni!)

 De mutatom képekben is:

Ezt a megmaradt ecsettel rajzoltam...

Ezt pedig a pen tool-lal. Látjátok a pontokat, ahol fixálva van?

Lekicsinyítjük, áthúzzuk.

Ezután jön a kérdés: mivel rajzoljak ecsetet? Mert ugye, oké, ott van pl. a körecset, amit nem töröl a program, de mondjuk az most nekünk éppen nem jó. Milyen lehetőségeink vannak? Hát, ott a régi barát, a pen tool. Ahogy mondtam, ő szögletesebb formák rajzolására alkalmas, de nem kizárólag. De kört ne rajzoljunk vele.

Ha lenyomjátok az M-et, akkor négyzetet kaptok, ha az L-t, akkor kört. De tudtok sokszöget is rajzolni, és ebből ecsetet csinálni. De ha szabadkezi rajz az, ami kell -mondjuk nem akarsz egy fára 5000 levelet rajzolni, hanem ecsetet készítesz-, akkor ahhoz a ceruzát ajánlom. (Legalábbis, ha egérrel rajzolsz.)

Persze erre is jó a pen tool, de több idő. A másik oldalon viszont egyszerűbb egérrel megrajzolni.

De hogy ti melyiket választjátok ezek közül, vagy épp melyikre van szükségetek, az rajtatok áll.

Miután megrajzoltátok az alakzatot, lekicsinyítitek. De azért ne legyen túl kicsi. (Én pl csináltam több színben toll-alakú ecsetet, és a 4 színből 3-at olyan 137 képpontra kellett beállítani, ha olyan vastagságot akartam, ami látszik is a képen.) Na,igen. Szóval: ne vigyük túlzásba. 

Kijelöljük, és behúzzuk az ecsetekhez. Ezután a program megkérdezi, milyen ecsetet akarsz csinálni. Ezt rátok bízom. Én általában mind3 félét elkészítem, hátha. 

És ezután mentitek. The end.

Visszakanyarodva a vízfestékekhez, és a különleges ecsetekhez: hol találjuk őket?
Ablak--- ecsetkönyvtárak (nyomva kell tartani az alsó sorban található nyilat), és ezután kiválasztjátok, milyen ecsetet akartok. Pl: művészi: művészi képi.

 "Az órának vége!"

...

Oké, érzem, hogy mostanában túl sok Soul Eater-t nézek... és idézek. Dehát, asszem, ez már örök kedvenc marad :3

Nade: remélem, tetszett a bejegyzés. Legközelebb találkozunk ;)

Először is tisztázzuk, miről is fogok itt beszélni. Mivel nem értek minden rajzprogramhoz, és mondjuk úgy, hogy "elég, ami van", így ne várjatok tőlem csodát.

A rövid sztori annyi, hogy a 2014-es Illustratort a nővérem még annó akkor telepítette fel a gépemre, mikor 9.-es voltam, és már akkor biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni használni, pontosabban nem lesz szükség rá. Elvégre egy középiskolásnak miért kéne egy ilyen komoly rajzprogram? Viszont letörölni nem mertem, mert még nem akartam korán meghalni, így hát maradt, egészen 12.-ig, vagyis tavalyig. Akkor jött ez a Webtoons-os verseny, így hát belevágtam a manga rajzolásba.... Pontosabban, inkább manhua.

Tehát, a 2014-es Illustrator.

Először is, azt, hogy milyen nyelvet válasszatok ki a telepítésnél, rátok bízom. Én kezdőként nem bíztam annyira az angol nyelvtudásomban, hogy rábízzam magam egy tök ismeretlen programra. A legnagyobb félelmem ilyenkor, hogy elcseszek valamit, aztán nem tudok kilépni belőle. Ez "örök vita" köztem és a nővérem között. Ő azt mondja, angolul van a legtöbb videó és magyarázat, és ez tényleg így is van, de én úgy gondolom, kezdőként először jobb a magyar. Utána jöhetnek a nyelvek. De mondom, ez rajtatok áll.

Tehát, mit is lehet csinálni ezzel a programmal, mire jó?

Az Illustrator baromi sok mindenre alkalmas. Elkezdve a sima rajzolástól a logótervezésig. De amint látjátok, akár képregény készítésre is jó. Nagy előnye, hogy nem pixeles. Ezt úgy értem, hogy a szerkesztésnél a kép nem pixeles, viszont ha jpg formátumba mented, már az lesz. Persze, ha egy 4000 x 4000 px-t választasz ki, ahhoz jó sokat kell görgetni az egérrel, hogy észrevedd a pixeleket. (Asszem, 5000 a max.)

A leginkább használt eszköz - kezdők esetében- a pen tool. Bár így hívják, szerintem egyáltalán nem funkcionál tollként, de ő az az eszköz, amit egérrel a legkönnyebben tudtok használni, bár meg kell szokni. A legjobb persze, ha van Pen Tabletetek, mert azzal jóval könnyebb rajzolni, és kevesebb időt vesz igénybe (gondolok itt az ecsettel való rajzolásra), és ebben az esetben lesz egy nyomás ecsetetek is (Pressure brush), ami szerintem a világ legkirályabb ecsete. De ne siessünk előre.

Szóval, pen tool. Mire jó, miért hasznos, és mi a baj vele?

Kezdjük fordított sorrendben, mert "logikus" ember vagyok: a legnagyobb hátránya, hogy időigényes, bár erre utaltam is. A pen tool-lal egyeseket, görbéket rajzolsz, de a különbség, hogy egy-egy ponton ezeket fixálni kell. És ez az, ami a legtöbb időt elveszi. Az ecseteknél nem kell fixálni. 

Mire jó a pen tool?

A pen tool szögletesebb formák megrajzolására alkalmas. Ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag szögletes formákat tudtok rajzolni. Igazából minden nagyítás kérdése. De hadd mutassak egy példát, hogy értsétek.

 Nem tudom, mennyire látszik itt, de most azt akarom mutatni, hogy nagyításnál kerekebb formákat kapsz, ami abból ered, hogy... hát, pl. kézzel rajzolni miniatűr dolgokat szintén baromi nehéz, és a vonalak összefolynak. Itt ugyanerről van szó.

 De a pen tool nagyon előnyös is tud lenni. Pl. most nagyon divatosak azok a bizonyos "low art portrait-k", azaz nyers fordításban alacsony művészetű portrék. (Bocs a sz*r fordításért.)

Hadd mutassak egy példát. (Bár az előző szintén az, csak félkész.) Ezzel épp tegnap végeztem. Az eredeti fénykép, amiről csináltam még annó 8.-ban a rajzom, elveszett, és nem találtam sehol, szóval ez egy... rajzról készült rajz lesz.

Tény, ez volt az első ilyen rajzom, és a 15 perces oktatóvideót is kb 2 percig néztem, szóval nem tudom, hogy "jól" csináltam-e, de azért elégedett vagyok az eredménnyel.

(És most mondanám, hogy csak azért töltök fel saját rajzot, hogy ne vádoljon senki azzal, hogy lopom, de az a helyzet, hogy én is azért csinálom, hogy megdicsérjenek érte. Pontosabban mindkettő ok, de leginkább az utóbbi dominál. Hát, ez van.)

Az, hogy ez a rajzom amatőr, onnan látszik, hogy szükségem volt színátmenetekre, csak a szemnél nem. A hajnál és a nyaknál lett volna a legfontosabb, hogy ne legyen, és a sötét részt a pen tool vonalai adják, de az Illustratornak van az a tulajdonsága, hogy mikor egy új réteget készítesz, (2. réteg), a pen tool vörösen kezd világítani, legalábbis a vonalak, amiket húzol vele. Szóval szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy mikor a hajhoz értem, nem láttam semmit attól a ************ sok vörös vonaltól.

Nade. Ez most nem lényeges. Bővebben majd még lesz szó a low art portrait-ról, egy másik bejegyzésben. (Ha ezt elfelejteném, szóljatok, köszi.)

 Egyenlőre ennyi. Az ecsetkészítésről, pressure brush-ról... meg ecsetekről és efektekről a kövi bejegyzésekben lesz szó. ;) Addig is, ha elkezdett érdekelni titeket az Illustrator vagy a számítógépes rajzolás, Youtube-on csomó oktató videó van, az alapok magyarul is.

Ha esetleg van kérésetek, kérdésetek, nyugodtan írjatok, válaszolni fogok (ha észreveszem, bár most még nem nehéz, és a program elvileg jelzi...)

Ennyi lenne mára. Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben! ;)

Őszintén szólva, nem tudom, hányan hallottatok erről, de tény, hogy létezik, és nagyon elterjedt, az emberek 90%-a tuti csinálja.

De most miről is van szó?

Azokról a stratégiákról, amikkel időlegesen el tudunk menekülni a problémáink elől. Ha engem kérdeztek, szerintem baromi feleslegesek, ugyanis a problémát ezzel nem oldod meg. Ha felveszek kölcsönt, és a bank hivogat amiatt, hogy fizessem vissza, nem megoldás, hogy kinyomom a telefont. Még stresszesebb is. 

Oké, tudom, ez nyilván komolyabb, mint az, hogy "depressziós vagyok, aludjunk". De ugye, baromi sok ilyen elkerülési stratégia van. Az emberek nagyon kreatívak, ha ilyesmiről van szó.

Amit tisztáznunk kell, az az, hogy most a komolyabb elkerülési stratégiákról lesz szó. Ide is tartozik egy csomó, és nem független az adott helyzettől.

Mire gondolok?

Hát, először is bizonyos viselkedéstípusokra. Pl nem egy ember van, aki a saját hibáit másokra keni, mert nem akar felelősséget vállalni. Ez nem biztos persze, hogy tudatos, de élmény a közelükben lenni, mikor ez előjön náluk. Ezzel nem azt mondom, hogy én nem csinálom. Ezzel azt mondom, hogy én ezt tudom is.

Ennek is vannak fokozatai.

Ami nem tudatos elkerülési stratégia, az a betegségek generálása, és itt MAXIMUM lázra gondolok. Ennél rosszabb ritkán van. De hogy értsétek, hadd mondjak példát. Mondjuk, nagyon nem akartok iskolába menni -tuti, ezzel mindenki volt már így-, ezért a következő, amit észreveszel, az az, hogy otthon fekszel és elhasználod a család 4 heti zsepiadagját. A gyerekek ugyanezt csinálják az óvodában. Hiányzik az anya, így betegséget kreál. Persze, mondom, ezek nem tudatos dolgok. Tudatosan amúgy se sikerülne. És igen, tudom, most jön az, hogy a gyerek bekapott valami vírust, és hasonlók. Én ezt nem vonom kétségbe, de nem innen nézem. És nem is lesz belőle komoly vagy tartós betegség. Ha mégis, akkor a dolog összetettebb.

 Oké, már megint okoskodom. (Mondjuk, részben ez is a dolgom... ;) )

Most csak pár példát említettem, mert valójában piszok sok van. Az evéstől kezdve (stresszre gondolok) a másik hibáztatásáig, vagy az adott személy, hely kerüléséig. (Pl. Iskolakerülés úgy, hogy a szülő azt hiszi, a gyerek suliban van.)

Röviden legyen most ennyi. Ha van olyan téma, ami érdekel titeket, és hozzá is tudok szólni, írjatok bátran! ;)

Sziasztok ;) Találkoztunk a legközelebbi bejegyzésben ;)

Tehát, először is, miért nem írtam előbb; na, erre 2 okom is van.

1.: semmi ötletem nem volt. Tényleg. :"D Épp nyárimunka keresésben vagyok, de ezen kívül elvagyok otthon, mint a befőtt. Semmi különös.

2.: Úgy döntöttem -én hülye-, hogy ismét túlvállalom magam... nem, ez így nem igaz. Nem vállalnám túl magam, ha mindent, amit eltervezek, nem a határidő előtti napon állnék neki. -.- (Igen, tipikus egyetemista.) Ide tartozik egy regényíró irodalmi pályázat (1 hónapom volt rá, és csak 70 oldalnál tartok :"(( pedig minden nap írtam...), a másik a rajzolás. És ez is határidős.

De ne foglalkozzunk most ezzel, van fontosabb dolgunk is.

Szóval, szóval... tegnap hivatalosan is véget ért Dororo.

Ami azt illeti, még anno, a 13 résznél fogadtunk Mesterrel, hogy a végén Hyakkimaru meghal-e. Ő azt mondta, nem, én azt, hogy igen. Hát, tény, ennél most nem nyertem... viszont úgy voltam vele, hogy vagy Hyakkimarunek, vagy kb mindenki másnak kell meghalnia (gondolok itt az öccsére, és az anyjára, az apjára, és az előző kettő esetében igazam is volt...). Most ezért ne nézzetek pszichopatának, pls! :"D Ha Mio-ra gondoltok, a halálának be kellett következnie a plot szerint. Miért? Mert ha nem hal meg, Hyakkimaru ott marad, status quo-t teremtve. Ami lehet, bizonyos szempoontból jó. Pl. az anyja, az öccse, és a nevelője nem hal meg, és az ország nem kezd ismét hanyatlani..., viszont attól még nem esett jól Mio halála... 

Túl érzelmes lettem? :/ Hmm, ha így érzitek, bocsánat.

Ami még váratlan volt számomra -SPOILER-, az az, hogy Hyakkimaru kb 1 szó nélkül elmegy, és otthagyja Dororot. Hát, kössz. -.- Ez egy olyan része a történetnek, amit nem értek. Ha egész végig annyira ragaszkodsz valakihez, hogy képes vagy érte ezreket ölni... de amint visszakapod, 5 percen belül már nem kell. -.-

Nah, mindegy~

Most így átgondolva érzem igazán úgy, hogy sosem értettem Hyakkimarut. :/ És tényleg nem. Ha rólam lenne szó... valószínűleg fenn tartanám a status quo-t. Mert basszus... nem ér annyit pár testrész -mondom ezt épen és egészségesen -.- -, hogy akárhány millió ember életét feláldozzuk. Oké, oké, most valószínűleg úgy hangzom, mint egy mártír, de ezzel nem azt mondom, hogy hú, mennyire egy szent vagyok -.- Dehogyis.

Különben is, magamat ismerve, inkább döntés helyett csak állnék a probléma előtt, pontosan azért, mert nem biztos, hogy ami jó döntésnek tűnik, az is. Pl. az a kecskés mese... aminek elfelejtettem a címét, igen... ott pl. ha a mester nem mondja a tanítványnak, hogy a szállásadóik kecskéjét ne lökje le a hegyről, akkor a szállásadó örökre szegény marad. Viszont akkor is ott a dilemma, hogy a kecske az egyetlen megélhetési forrásuk. És persze, mit csinálna a blogger a tanítvány helyében?

Hát, ha a mestert nem is lökné le a kecske helyett, de nem követné többet.

Ez a sztori is pl. nagyon jól mutatja, hogy nem biztos, hogy amit jónak gondolsz, vagy erkölcsösnek ítélsz, tényleg az. És az, hogy helyesen döntöttél-e, kb. sosem derül ki, pontosabban nagyon ritkán.

Szóval pontosan megítélni, hogy Hyakkimaru döntése jó volt-e, nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk. :/

De befejeztem a hegyi beszédet ;)

Legközelebb találkozunk, sziasztok!

(Remélem, nem voltam most túl idegesítő :"((( )

Minden elismerésem Tezuka Osamunek. Tényleg.

Nem is igazán vele van most bajom.
Hogy is mondjam, hogy ne sértsek meg senkit... :/ Tezuka-san karakterei -és itt természetesen nem csak a rajzolásra gondolok- sokszor mások, mint az animében. Persze ma már nem kicsit furcsának tartanánk Hyakkimarut, és ennek oka talán leginkább az, hogy más korból származik... mármint a manga. És ugye, "minden irodalmi mű azt a kort tükrözi, amelyben keletkezett"... most a volt irodalom tanárnőm büszke lenne rám :")
De persze nem csak irodalmi mű, hanem minden más. Akár épületek, akár mangák, VAGY ami abban a korban volt. (Oké, ez elég egyértelműnek tűnik, de ha tudjuk, hogy Dororo az első mangák közé tartozik, amiből animét csináltak... hát, ne csodálkozzunk a különbségek miatt.)

De most nem is ez a lényeg.
Amit mondani akarok, az az, hogy Tezuka-san karakterei jellem szempontjából másmilyenek. Vegyük Hyakkimaru apját.

Az eredeti storyline szerint nem érdekli senki, egy önző *******, aki saját maga ajánlja fel a fiát, csak hogy hatalmat szerezhessen. Az persze egy másik dolog, hogy a démonok ebben belemennek. (Kérdezem én: MIR. Most őszintén, mit kezdhetnek pár emberi végtaggal? -.- Nem, nem értem. Ha valaki érti, pls szóljon.)

Emellett ott van maga Hyakkimaru.
Jajj, könyörgöm, vele van a legtöbb bajom :"D
Az eredeti történetben meglehetősen... furcsa alkat, és az is kész csoda -nekem-, hogy Dororot képes elviselni. Pedig itt egy elkényeztetett kölyök. De Hyakkimarura visszatérve, a "mostani" Hyakkimaru sokszor... nagyon idegesít.

Miért?
Mert kb megmaradt egy gyerek szintjén. Persze, itt nyílván nem az aranyos tulajdonságait értem, és a szakom is mutatja, hogy nem utálom a gyerekeket. De az, hogy Hyakkimaru nem vállal felelősséget a tetteiért, és másokat hibáztat, na AZ már nagyon zavar. Ami persze megint csak nem jó jel rám nézve, ha a tükörelv ebben az esetben is működik (a Miért utáljuk a másikat? -posztom részletesen elmagyarázza)....
Nah, mindegy.

Persze ez nem jelenti azt, hogy Hyakkimaru tényleg nem vállal felelősséget. Elvégre a tükörelv LÉNYEGE, hogy TE látod azt a tulajdonságot a másikban, ami valójában BENNED van meg. És ez nem jelenti, hogy a másikban az a tulajdonság meg is van.

Persze, visszatérve , Dororo  dilemmája Antigóné-féle dilemma. El kell temetni a testvért, de a nevelőapa megöl, ha megteszed. 
Az, hogy az egész eseményt Hyakkimaru és Dororo nézőpontjából látjuk, az még nehezebbé teszi a döntést: ha meg akarod őrizni az országot, és életben akarod tartani az embereit, akkor Hyakkimaru vagy befejezi a szellem-öldösését, vagy meg kell ölni. De Hyakkimaru az életben nem fog lemondani a testrészeiről -erre mondtam, hogy gyerekes, mert bármit megtesz értük, csak azért, mert az övé, de hogy érdekelje az összkép, azt nem. Nem érdekli, ha egy ország meghal miatta,  mert neki kellenek a testrészei.

Na, igen, ez pl. elég nagy csalódásom volt. Mikor leégett a falu (asszem 16. rész), és Dororo megkérdezi, helyesen cselekedtek-e, erre Hyakkimaru azt mondja, hogy neki nincs köze hozzá.
Persze.

Oké, oké, most min idegeskedek. Tök felesleges. (A hónap feladata: ne foglalkozz azzal, amin nem tudsz változtatni.... még nem megy :"D )

Na, mindegy. A kövi bejegyzés arról a könyvről fog szólni, amit szülinapomra kaptam aputól, de a vizsgák miatt csak tegnap tudtam elkezdeni olvasni. Rip :"D 
Anand Dilvar: Rab, Testbe zárt lélek

Találkozunk legközelebbi bejegyzésben ;)

örökbefogadás, dillemma, Sherlock, idegbaj

Röviden így tudnám jellemezni a gyermekjog vizsga előtti hetet.

Csak hogy értsétek, miután rájöttem, hogy "basszus, már 20 vagyok", és "rajtam kívül itt mindenkinek van pasija -kivéve Firstlordnak... talán, neki még nincs... vagy már... hagyjuk-, az a gondolat is egyre inkább utat tört magának, hogy "úristen, mindjárt 80 vagyok, és tök egyedül fogok maradni!" És valljuk be, nem akarok az a tipikus macskás öreg néni lenni :"D
Hogy is mondjam... valahogy ha gyerekekkel foglalkozol, az fiatalon tart, legalábbis mentálisan egészen biztos. Ilyen esetben pedig mindegy az öröklés. 

Oké, látom, megint össze-vissza ugrálok a mondanivalómmal, gondolom, nem voltam világos :/

Szóval, röviden, tömören feladtam, hogy normális párkapcsolatban legyek -úristen, ez annyira sajnálkozásnak hangzik 0.0 -, és eldöntöttem, hogy innentől lesz*rom, nevelőszülő leszek. Tököm.

Épp erről beszélgettünk Sherlockkal, miközben valószínűleg a spar felé mentünk április végén, a 30 fokos melegben. 
Miért épp nevelőszülő? -kérdezhetnétek.- Mert a nevelőszülő csak 18 éves korig neveli a gyereket, pénzért, és egyszerre csak 6 gyerek lehet a sajátjaival együtt a háztartásban. Akkor most úgy ennek mi értelme?

Hát, Sherlock ugyanezt kérdezte. Azt válaszoltam, hogy azért, mert egyedül nehezen fogadsz örökbe. Konkrétan elég lehetetlen.

Persze, ezúttal Sherlocknak volt igaza -mint kiderült-, ugyanis nem kell férfi-nő ahhoz, hogy örökbe tudj fogadni (értsd: házastársi, élettársi viszony). Csak nehezebb egyedül, mert a gyerek érdekeit nézik... nos, reméljük.
Épp ezért pl Magyarországon a homoszexuális párok nem fogadhatnak örökbe. Csak ha egyedülállóként mutatkoznak be, CSAKHOGY még ha nagy nehezen meg is kapja az adott gyereket -persze a gyerek véleményét is figyelembe véve bizonyos kortól-, akkor is maximum 5 ÉVEN keresztül számon tartják őket.

Szóval, tény, nehéz eset.

Arról nem is beszélve, hogy örökbefoogadni 25 éves kortól lehet, és az örökbefogadó és örökbefogadott között minimum 16 év kell, hogy legyen, maximum 45. 

Ami nekem fura, az az, hogy nevelőszülő már 24 éves kortól lehet bárki, viszont itt minimum 18 év a korkülönbség. Értitek ezt?

Én se.

De nem vitatkozom, mert ugye, nem a jog a szakom. Szóval igazából ki is vagyok, hogy közbeszóljak? :)

 Nade, mindegy, igazából ez lényegében azoknak jó infó, akik gondolkodtak már ezen, mindenesetre sok szerencsét kívánok nekik is, és magamnak is.

Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben! ;)