Igen, tudom, a csapból is ez folyik mostanában: skizofrénia. És hogy, igen, végre nekiállok ennek is azután, hogy mekkora szünetet tartottam.

Igazából másról akartam most írni -történetesen a kimi to nari ni noretara-ról-, de fejezzem már be, amit elkezdtem.

 Tehát a fekete macska.

Igen, tudom. Sokféle módon lehet értelmezni, és az is lehet, hogy belemagyarázok, mivel 

1.: a főszereplő emlékszik a történtekre

2.: a hallucinációk lehetnek az elmezavar jelei is, nemcsak a skizofréniáé

3.: tuti hallucinál?

Nos, belegondolva az 1. pont így nem oké: Mivel a fekete hattyúban is emlékezett a főszereplőnk arra, hogy mi történt, csupán nem tudta elválasztani a valóságot a hallucinációitól. Remember?

De tény, hogy nincs minden rendben egyikükkel sem.

Szóval a felállás ez: a halálraítélt férfi kivégzése előtt leírja a történetét: hogyan jutott el idáig, mi okozta. És a végkifejletért egyetlen szereplőt okol: Plútót, a macskát. És mellesleg az ő nevét tudjuk meg egyedül a novella során. Véletlen? Nem valószínű.

Minden azzal kezdődött, hogy főszereplőnk imádta az állatokat, és megismerkedett későbbi feleségével, akivel kutyákat, majmokat, mindenféle állatot tartottak. Köztük egy macskát is. Gondolom, sejtitek.

A férfi rajongott Plútóért. A többi állatot is szerette, de mindig is ő volt a kedvence. Aztán egy nap elkezdett inni, és részeg ámokfutásait mindig mindenki elszenvedte, kivéve Plútót. Nem irigylem a feleségét, különösen a későbbiekre nézve. Nade, ne spoilerezzünk.

Plútóval még ilyenkor is kedvesebben bánt. *szemforgatás*

Aztán egyik este, mikor csávókánk ment haza a kocsmából nem kicsit részegen, meglátta Plútót, aki mivel megkarmolta... hát, fogta a bicskát, és kivágta a macska szemét. Ezért is hálás köszönet.

 Bűntudat ide vagy oda: ami történt, megtörtént. Plútó elkerülte a főszereplőt -mily meglepő-, aki pár hétig nem ivott. De megint elkezdte, és a dolog odáig fajult, hogy felakasztotta a macskát a kinti fára. Mert nem akart szembesülni a bűntudat tárgyával. (Hát öcsém, ezt jobban is csinálhattad volna. Na mindegy. Lépjünk tovább.)

A ház -talán- még aznap leég, a falon(?) pedig megjelenik egy macska képe. Guess, who?

Ezután elköltöznek, de hogy a feleség miért nem vált el eddig... oké, tudom. 19. század. Oké.

És igazából nem változik semmi. Kivéve egy nap, mikor a kocsmában meglát egy Plútóhoz teljesen hasonlatos macskát. Még a szeme is ugyanolyan... a különbség annyi, hogy a mellkasán van egy fehér, homályos folt. Ez a későbbiekben fontos lesz.

A kocsmáros nem tudja kié, a főszereplőnk pedig hazaviszi. És kezdetben őt is nagyon szereti. Viszont egyszer csak ez a szeretet átfordul rosszallásba, majd gyűlöletbe. Miért? -kérdezhetnéd. Hiszen mindenki szereti a macskát, és a macska is állandóan keresi a gazdája társaságát. Ez rossz?

Hát nem, nem ez az ok.

Emlékeztek a foltra?

Na.

Nos, az a helyzet, hogy minden egyes nappal az a folt már nem is foltnak, hanem konkrétan... egy akasztófának látszik a főszereplő szemében, DE ezt valószínűleg senki más nem látja így, mert senki nem tesz rá megjegyzést, és a macskát se dobják ki. Ergo hallucinál. És nem is tudja.

Ezután -ha még nem lett volna elég elborult a csávó agya-, azt kezdi tervezgetni, hogyan ölje meg a macskát. e a feleség mindig védi, így nincs esélye rá... egy darabig.

Aztán mikor lemennek a pincébe -már nem emlékszem, miért-, a macska elmegy a lába mellett, és majdnem feldönti. Csávókánk olyan dühös lesz, hogy bele akarja vágni a baltát -lel, honnan került az elő-, de a feleség ismét közbe szól, és hát... őt éri a találat. Na. Erre mondtam én még az elején a válópert...

A legjobb, hogy a férfit nem is érdekli a gyilkosság. Azon van, hogy a legtökéletesebben rejtse el felesége hulláját, és elkezdi befalazni. Furcsa, de azután a macska is eltűnik. Végre az a szerencsés is boldogan alszik. Mint mindenki egy gyilkosság után... (Oké, pipa vagyok.)

Eljön a rendőrség, kutatnak a feleség után, de hát nem találják. Lemennek a pincébe, a férfi meg biztos abban, hogy itt aztán nem fogják megtalálni a holttestet. Aztán...

Plútó a fal mögül nyávogni kezd.

Befalazta.

......

Na, most álljunk meg egy percre.

Hogy hogy nem vette észre?

Oké, értem, klasszikus horror, és mikor elolvastam először, ilyen gondolatok nem jutottak eszembe, de basszus... nem veszed észre, hogy valami fekete szart, ami akkora, mint egy macska, mert macska, befalaztál?

ah.

ok.

Szóval a vége az, hogy a rendőrök elkezdik lebontani a falat, és hát ott a halott nő, és... az élő macska. Ami túlélt napokat kaja és víz nélkül.

huh. Plútó, az igazi túlélő. >>RESPECT<<

Dióhéjban ennyi a történet. Innentől kezdve akármerre elmehetnénk az elemzésben: mind a pszichológiai, mind társadalmi vagy szociológiai tekintetből megnézhetnénk, és valószínűleg nem csupán egy jelentése van a történetnek. (Egyszerűen csak leegyszerűsítettem, mert "mi van ha tényleg skizofrén..?") De A háború művészete Szun Cétől ugyanígy magyarázható pszichológiai, filozófiai, és politikai értelemben is. Nos, ki mit szeret.

Ennyi lenne mára, remélem, tetszett.  ;)

Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben.