Tehát, ahogy ígértem, ma elhoztam nektek Anand Dilvar egyik könyvét, a Rabot.

Először is, hogyan jutottam hozzá? Mert valljuk be, nem az az ember vagyok, aki nekiáll komolyabb témájú műveknek minden "löket" és "lelki indíttatás" nélkül. A Dororo épp ilyen komoly, bár már nem is emlékszem, mi vitt rá, hogy megnézzem... -.- Pedig csak pár hónapja volt. Namindegy.

Szóval, a könyvet aputól kaptam még szülinapomra -vagy karácsonyra-, és eddig 2 ok miatt nem olvastam el:
1.: egyetem és vizsgák
2.: lustaság

Tegnapelőtt is csak azért vittem magammal a gimibe, mert -ugye, sokat kellett várnom, gondoltam, elfoglalom magam valamivel-, és a rajztáblám nem fért be a táskámba, lecserélni meg akarta a halál.
Nade, ennyit a körítésről.

A könyv főszereplője egy teljesen átlagos, vélhetően középkorú férfi, aki önnön hibájából került be a kórházba. A helyzet viszont nem ilyen egyszerű: nem tud mozogni, nem tud beszélni, de lát, hall, és érez mindent. Az orvosok azt hiszik, agyhalott, de életben kell tartaniuk, miközben mind azt gondolják,  hogy foglalja a helyet. Ő maga kezdetben meg akar halni, egészen addig, amíg nem "találkozik" szellemi vezetőjével -ahogy hívja. Az ő hatására pedig egész szemlélete megváltozik.

Amit kicsit furcsának tartottam a könyvben, az az volt, hogy nagyon hasonló volt Osho könyveihez. (Bár, azokat nem ő "írta", hanem a tanítványai a tanításait felvették hangfelvevőre, és könyvet szerkesztettek belőle. Persze, az ilyen velem nem történik meg :"D )
Visszatérve, kezdetben azt hittem, a két embernek a világon semmi köze egymáshoz, és csak véletlen egybeesésről van szó, egészen addig, amíg a könyv hátulját el nem olvastam. Ugyanis Dilvar hallotta Osho-t tanítani -abban, hogy tanítvány volt-e, abban nem vagyok biztos-, és elég nagy hatással volt ez Dilvarra ahhoz, hogy egy "Osho- ihlette" könyvet írjon.

Különben nem hosszú, és érdekes, talán leginkább a könyv vége meglepő, nagyon ajánlom minden hozzám hasonló Osho-kedvelőnek, és titokban filozófusnak készülőnek.

Ennyi lenne mára, remélem, tetszett.
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben, sziasztok! ;)