A legrosszabb 20. szülinap

      Biztos te is gondolkodtál már azon –főleg mikor már csak pár nap választott el a szülinapodtól-, hogy mit fogsz csinálni, hogy fogod tölteni. Meghívod a barátaidat pizzázni, vagy hagyományosan tortasütés és evés van a családdal…
Na, és persze ott vannak azok is, akik ezt az egyetlen napot tanulással és a következő napi vizsgára való felkészüléssel töltik, mert voltak olyan hülyék, hogy nem vették észre, hogy aznap szülinapjuk lesz.
      De valljuk be, nem akartam 20 lenni. A szőr feláll mindig a hátamon, mikor anyu már augusztus végén 1 évvel idősebbnek mond (és minden egyes évben megcsinálja). (Mellékesen megjegyzem, csak hogy viszonyítani tudjatok: a szülinapom decemberben van. DECEMBERBEN.)
De azért nem ez az egyetlen indokom, ami a szülinapok ellen van. Asszem, tavaly kezdődhetett…? Mikor rájöttem, hogy többé nem vagyok 18, és hogy már öreg vagyok… oké, bizonyos szemszögből. És főleg az, hogy azt az 1 évet nem használtam ki elég jól… Mert valljuk be, nehéz kimondani, de… ennél már csak öregebb lehetek. És ha a 20-at meggyászoltam, mi lesz a 30-cal?
Naugye.
Inkább okirathamisításba kezdek.
…
Az az igazság, hogy ez viccnek indult, de most így belegondolva… nem, tényleg vicc volt.
      De visszatérve milyen is volt ez a szülinap, eltekintve attól, hogy sz*r. Hát… Sherlock akkor nem volt a koliban, és nagyjából rajtam kívül senki. A csoporttársaim, akikkel jóban voltam, más vizsgaidőpontokra tanultak. Szóval nagyon kihalt volt az egész épület. Nemcsak a koli, hanem az egyetem maga. És ez éjjel, lekapcsolt lámpákkal nem kevésbé ijesztő, mint Bukott diák remixet hallgatni vizsgaidőszakban (neeeem, ilyen nem volt). Mindenesetre bizonyos szempontból tetszett, hogy nem volt kb senki a koliban. Most tudom, milyen antiszociálisan hangzik, amit mondani fogok, de engem pl. nagyon zavar, ha ki-be mászkálnak a konyhában, mikor főzök… pontosabban sütök… spagettit…
Lényegtelen.
      De az, hogy nem volt senki, azért kicsit fura is volt… őszintén szólva, nem is nagyon tudtam, mit kezdhetnék ezzel a magánnyal a tanuláson kívül… (De azért annyira nem vagyok mintadiák, hogy egész nap tanuljak. Fúj.)
      Mindenesetre, ha tanulságot kéne levonnom mindebből, csak azt tudom ajánlani, hogy ne tegyetek 3 vizsgát egymás mellé, ami vészesen közel van a „nagy naphoz”. Akármelyiket érthetitek alatta… bár ki az a gyökér, aki az esküvőjén vizsgázik…
Namindegy.

/Senpai/