Na, jó. Ez így nem igaz.
Történetesen azért, mert Sherlock -szerény véleményem szerint- valójában sosem volt szerelmes. (Mondja ezt az, aki meg biztosan nem volt még szerelmes, namindegy -.-) Miért mondom ezt?
Hát... Sherlock túl könnyen hagyta ott mind az előző barátját, mind Pán Pétert -bár ők nem is jártak. Persze amikor rákérdeztem, azt mondta, hogy ő mindig ilyen, amikor szerelmes. Én meg néztem rá, hogy: "MINDIG ilyen vagy." De inkább nem mondtam semmit, mert tök mindegy, mi van: Sherlock mellett nem lehet igazad.
És ugye, kedvencem tőle, hogy azon veszekszik, hogy ő nem veszekszik. Na, EZ az a pont, mikor feladom. Vicceskedve apuéknak mondtam is, hogy "ennyi vitát ÖNSZÁNTAMBÓL soha nem adtam fel! :"D

De ami Sherlock-ot illeti, tényleg úgy érzem néha, hogy túl könnyen megy bele 1-1 kapcsolatba -konkrétan az összesnél ezt éreztem, amiről tudok-, bár, a személyiségéből ítélve, szerintem ezekből mindig ő jön ki győztesen.
Na, EZ pl. olyasmi, ami nekem tuti, nem menne. Főleg úgy, hogy még mindig úgy gondolom, hogy "aki ragaszkodik, az veszít", de úgy meg mi értelme kapcsolatban lenni, ha nem szeretitek egymást? Sherlock meg -úgy érzem- nem ragaszkodik igazán senkihez. Talán a családjához, és leginkább az ikertesójához, de ...(igen, most én is meglepődtem), de úgy tűnik, kettőnk közül én sokkal ragaszkodóbb vagyok. (Erre mondaná Mester azt, hogy "rip", én meg nagyon egyetértően bólogatnék rá.) 
Jó, oké, ami Sherlockot illeti, tudom, hogy nem látok bele a fejébe, és így simán lehet, hogy tévedek, és valójában fülig szerelmes volt, de mivel nem ismerem annyi ideje, így fogalmam sincs sokszor az ilyesmikről vele kapcsolatban. Lényeg a lényeg: már megint nem tanulok, pedig holnap 10-kor vizsga -.-

Röviden ennyi Sherlockról és az ő szerelmi történeteiről~
Remélem, tetszett ;) Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben!!