Nem, nem fogok meghalni. Legalábbis egyenlőre.

Nem ezt akarom bejelenteni.

Amit mondani akarok, az az, hogy Sherlock kiköltözött, és soha többet nem leszünk egy szobában, mint szobatársak saját akaratunkból. Miért?

Hát, nevezhetjük félreértésnek, mindenesetre ő nem fogja. Sajnos engem pedig még mindig idegesít, hogy komolyan meg van győződve arról, hogy "te nem ezt gondolod, hanem azt", hiába nincs igaza. És utána te vagy a hülye.

Emlékeztek arra, mikor azt mondtam, hogy egyszer sem nyertem ellene?

Na, hát EZÉRT.

De nem, nem azért vagyok itt, hogy kibeszéljem, hanem hogy elmondjam: miért nem mondtam el eddig.

Nos, azt hittem, lenyugszom, ha várok, és nem fogok rosszindulatúan írni róla, mert tudom, hogy nem direkt bunkózik. A másik, hogy a blog egyik célja a Sherlockkal közös könyv.

Nos, mivel az nincs, így a fő indok eltűnt. Gondolkodtam a nyáron, hogy mi legyen. Megszűntessem? Vagy ne? Vagy dehát mégis?

Végül úgy döntöttem, hogy marad. Ugyan nem fogok mindig írni, ez tény. Hiszen most is mekkora kimaradás volt... -.- De szeretem a blogot, még ha én vagyok az egyetlen, aki látogatja... -.-

Na igen. Néha emiatt depis leszek, de most kivételesen jó kedvem van. Jah? Csak vicc volt. Ma pont nem. Annak ellenére, hogy Kankalin Mesterrel utaztam, és úgy volt, hogy a pasijával -akarom mondani ELTARTOTT-, és gondolkodtam, mit trollkodjak össze. Nem tetszett, hogy olyan simán lerázza magáról, hogy Mesterrel nem hivatalosan házasok vagyunk.

Najó... ez már kezd olyan irányba menni, amit nem akarok XD

Amiért depiztem a másik vonaton, az az volt, mert valljuk be: irigykedtem rájuk. Ez van, bevallottam.

Na, mindegy.

A zsenik általában egyedül vannak.

....

-.-

Okés, úgy érzem, ma túl sok vagyok.

Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben;)