A kövi bejegyzésben pár kedvenc zenémről lesz szó (ahogy azt ti is látjátok).
Ilyen szempontból könnyű helyzetetek van, mert végül is én leszek az, akinek abból a hatalmas kupacból, amit kedvenc zenének hív, ki kell választania… lehetőleg nem az összeset.
>>És most a „szerző” nagyban gondolkodik, hogy miket is válasszon.<< Hát, nehéz.
De higgyetek nekem, nincs könnyű dolgom.
… Tehát, a következők lesznek: (mind One Ok Rock)

-Voice

-Juvenile

-The Beginning

Akkor menjünk időrendi sorrendben (vagyis pont fordítva, mint ahogy írtam).
Az 1. zene, amit meghallgattam az OOR-től, az a Beginning. Nagyon tetszett a videoklip, mind a képi megjelenítés, mind az összhang, ami a tagok közt van. (De, ugye, asszem 2007-ben alakultak, a Beginning meg 2012-es. Szóval volt idejük megszokni egymást. :/ )
De, oké, hogy ezt most így leírom, hogy összehang, és de jó, csak ez teljesen más olvasni, mint hallani, vagy épp látni. (Pl. Juvenile live- Jinsei x kimi tour, asszem 2013). Na, OTT pl. látszik. (Ha figyeltek. Most nem lövöm le a poént... poént -.-) Namindegy.
És különben hiába "régi" a szám, attól még mindig ez a leghíresebb. Most nem is tudom, hány millió megtekintésnél tart, legutóbb túl volt 22-n. :/

A kövi a Juvenile.
Igazából mondanivaló miatt választottam... is.
A másik észe természetesen a zenei rész (nyílván nem választok olyat, aminél nem tetszik a zene. Ott valahogy a mondanivaló is klissévé válik, bár lehet, hogy csak velem van a baj. Mostanában pl. az újabb számoknál épp ezt látom, és persze, nem valami jó érzés a régebbi fanoknak (mint amilyen én is vagyok). Hogy az egész banda "már nem olyan". De persze, erről is lehetne vitatkozni egy hétig legalább.
De tény, a Juvenile nekem tényleg afféle mentőcsónakot jelentett nagy lázadó korszakomban, amikor kissé depressziós voltam, meg amúgy is azt láttam, hogy a nővéremet jobban szeretik, és persze, túldramatizáltam. Ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem magam rettenetesen szarul, de valahol mélyen tudtam, hogy ennél azért komolyabb dolgok is vannak az életben, és hogy teljesen feleslegesen csinálom az egészet, mind magammal, mind a környezetemmel. (Oké, oké, befejeztem.)
De valamiért ez volt az a zene, ami tényleg segített, és kihúzott annyira, hogy másnap ne legyek annyira összetörve. (Igen, ez itt a reklám helye. -.-)

A 3.: Voice. Nem tudom, hányan tudjátok ennek a történetét.
Amennyit én tudok, az annyi, hogy a Voice tulajdonképpen a PTP (Pay money to my Pain) halott énekeséhez szól. Leginkább az fogott meg, hogy nem afféle "siratóének", de nyílván nem is egy pörgős szám. Valahogy nem érzed azt, hogy Taka (OOR -énekes) össze van törve. (Ez persze, lehet azért, mert köze nem volt ahhoz az emberhez, nem tudom, de lehet azért is, mert már túl van a gyásznak annak a szakán.)
Na, most aztán kielemeztem -.-
Valahogy, mikor meghallgatom, mindig megnyugszom. (Ok, ne csináld azt, mint én, hogy akkor hallgatod meg, mikor meghal valakid, vagy a kutyád, vagy macskád, stb. Na, AKKOR bőgni fogsz, öcsém.)

Röviden ennyi lenne, majd még hallotok felőlem. :333
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)