A válasz nagyon egyszerű.
Ez még azon a napon történt, mikor megbeszéltük, hogy könyvet fogunk írni. Azaz az 1. félévben.
Sherlock az ágyán ült, és evett valamit, én meg... szintén a saját ágyamon ültem, és valamit csináltam a laptopomon, amire már nem emlékszem, mi volt. (Talán szerkesztgettem, vagy valami beadandót csináltam... vagy valami tök mást. Fene tudja. :/ )
A lényeg az, hogy miután megbeszéltük a címet, és az alcímet legalább 5x (mert Sherlocknak nem volt jó a sorrend, ahogy írtam -.-), valahogy szóba került pár ismerősünk. A sztori annyi, hogy a lány az 1. órán kijelentette, hogy ő egyáltalán nem előítéletes. Nos, az a helyzet, hogy MINDENKI előítéletes. És ezt nem én mondom, hanem a sikeres pszichológia vizsgám. (Amúgy 4-es lett, de ha nekem nem hisztek, kérdezzétek Sherlockot. Neki 5-ös.)
De valljuk be, akkor még neki se állt egyikünk se átnézni, hogy mi lesz a vizsgán, ergo, fogalmunk se lehetett erről. Mégis valahogy sántított a dolog.
És ahogy erről beszéltünk, Sherlock azt mondta, hogy lehetetlen, hogy valakinek ne legyenek előítéletei. Amúgy is, a lány annyira vagy megjátsza magát, vagy nem veszi észre, hogy mi a helyzet.
Én erre nem mondtam semmit.
Az a helyzet, nem szívesen foglalok állást olyan dolgokban, hogy ki mennyire bunkó, ha tudom, hogy nem ismerem az egész sztorit. Márpedig hiába ismerjük a lányt, ez igazából semmi. Még csak fél éve találkoztunk először, és amikor ez a beszélgetés elhangzott köztünk, az jóval korábban volt.
Csak annyit mondtam, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy ezt eldöntsem. Namost, ha ezt a mondatot meghallod tőlem, szigorúan ÉRTSD célzásnak.
És hát... igazából Sherlockon kívül eddig mindenki értette, hogy ez célzás. De ő nem :"D
Azt mondta:
"Oké, te nem tudod eldönteni, de én jó emberismerő vagyok. Csak rá kell néznem az emberre, és el tudom dönteni, hogy barátkozzak-e vele, vagy sem."
Éééééééééééééés ez volt a pont, amikor Sherlock Sherlock lett. Azóta már mindenhol így hívom. A többiek persze a normális nevén szólítják, de különösebben nem zavar. Meg Sherlockot sem, hogy így hívom. (Ne érts félre, egyáltalán nem sértegetni akarom vele ;) ).
Tehát ez lenne a rövid sztori arról, hogyan is kapta a nevét magabiztos szobatársam.
Találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)