Szerintem a filozófiát vagy imádja valaki, vagy utálja. Annak, hogy én az első kategóriába tartozom, sok köze van a középsulis tanáromnak, aki mellesleg filon kívül matekot is tanított 10.-ben. Bár, akkor még utáltam. Nem csak a matekot, de őt is. :/ Az, hogy miért, az mellékes, de így visszagondolva, már akkor is kissé fura volt az a tanár. Konkrétan egy zseni, de közben halálra tudta cikizni az embereket -a többiek nagy örömére. Mindig kipécézett valakit, és/vagy megdobálta krétával. ...Najó. MINDENKIT megdobált krétával.
És tudom, most milyen képet festettem róla, de valamiért mindenki bírta. (Oké, az épp nem, akit piszkált.) De tény, hogy jót tett az az 1 év kihagyás 11.-ben, mikor nem láttam, valószínűleg mindkettőnknek.
De valljuk be, valósínűleg már 10.-ben viccesnek találom, ha nem épp lázadó korszakomat élem.
Nade, mért épp filo?
Hát, valljuk be, ezeket az órákat várta mindenki. (Legalábbis én tuti.) Különösen az OKTV miatt, mivel, igen, filo OKTV-re is mentem. (Kellett a pont, na.) De tény, hogy mindig is úgy gondoltam, nem írok rosszul esszéket, vagy bármi mást (fő az önbizalom -.-), meg a tanár úrnak baromi sok hülye története volt.
Most gondolok itt arra a Hérakleitosztól származó töredékre, és az ezzel kapcsolatos történetre, amit pl. 1. órán mesélt, mikor a görögök szóba kerültek.
Biztos te is hallottad már: "Nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba."
Ez a töredék Hérakleitosz Természet c. művéből van (asszem, ebből). Namost, annyi a sztori, hogy egyik évben egy meglehetősen bátor diák, akinek köze nem volt a filohoz, de úgy gondolta, könnyű lesz, érettségire ment a tárgyból. Szóbelin épp ezt a tételt húzta. Most biztos azt várod tőlem, hogy leírjam, hogy "nagyon izgult, de azért összeszenvedett valamit", vagy "úgy tett, mint aki a világmindenség összes titkával tisztában van, hátha így nem veszik észre, hogy hülyeséget mond", de az a helyzet, erről nincs infóm. A lényeg az, hogy mikor ehhez a részhez ért, eszébe jutott, hogy ilyen is van, és elkezdte mondani...
Jaaa, de azt mondta: "Nem léphetsz egyszerre 2 folyóba." Hát, EZEN szerintem jobban röhögtünk, mint mikor egyik osztálytársam behozott a suliba egy bozótvágót, és könyvjelzőnek haszálta. (Ez egyébként halál komoly.)
De nyugi, ilyen történeteink bőven vannak.
A legjobb barátnőmmel valamikor azon viccelődtünk, hogy valaki egy parizert használt könyvjelzőnek, és akkor már használhatott volna májkrémet... szövegkiemelőnek. :"D
De hát, ez van. Biztos neked is van olyan gyökér barátod, aki... ENNYIRE gyökér. -.- (És nem, nem mentem fel magam.) De ez hozzátartozik az élethez. Mindig lesz valaki szerencsétlen a közeledben, aminek valljuk be, csak örülni lehet. Itt az egyetemen épp ilyen Kankalin Mester... akit megint csak én hívok így (bár, a többiek előtt csak Mesternek, vagy Kankalinnak szoktam hívni, a 2t nem vonom össze...). De mint mondtam, becenevekről bőven fogtok még hallani tőlem. Arról is, hogy miért adok neveket, és mi alapján. Ha most pl. Pán Péter esetét nézem, nagyon egyszerű volt a dolgom, mert amint meghallottam, hogy a keresztneve Péter, rögtön tudtam, minek nevezzem el. Kankalin Mesterrel már nem volt ilyen könnyű dolgom. Hónapokig gondolkodtam, hogyan is hívhatnám, de aztán végül ez is megoldódott (igen, jól sejted, ez is szerepelni fog itt, ezért is nem lövöm most le a poént).
A másik dolog, ami ehhez a tanárhoz kapcsolódik még, ugye, nyílván a filo OKTV, amire bejutottam. 
Az 1. fordulónál igazából nem vvolt semmi. Nagy csodálkozásomra megtapsoltak, mikor a tanárúr bejelentette, hogy megyek a 2. fordulóba, de igazából nem éreztem indokoltnak. Oké, oké,46 pontom volt az 50-ből. De épp EZ volt az, ami zavart. az a sz*ros 4 pont! :"D Ezt persze később feldolgoztam, pontosabban szőnyeg alá söpörtem.
Viszont a 2. forduló egészen más volt.
Asszem, februárban vagy március elején volt, és fel kellett utaznunk Pestre.
Valljuk be, ilyenkor mindig be vagyok sz*rva, mikor tanárral utazok fel, vagy egyáltalán olyan emberrel, akiről tudom, hogy nem sok mindenről lehet vele beszélgetni. (Mondja ezt az antiszocnak kinevezett lány... Na, mindegy.) De különben lehet, tényleg ez a része csak fejben dől el, mert én gondolok valamit, és kellemetlenül érzem magam a helyzetben, mert ezt gondolom... Oké, ez így elég zavaros, de én értem. (Az mondjuk más kérdés,  hogy egy hét múlva SZINTÉN érteni fogom-e, de ne vesszünk el a részletekben.) Tehát ugyanezt gondoltam a tanárúrnál is,  hogy "Úúúúrishtehnnn, most miről beszéljek vele?! 2 óra vonatozás alatt nincs az az isten, hogy ne szólalna meg!" Ésigen, ilyenkor elég kínosan érzem magam, ha időjárásról, vagy hasonló dolgokról beszélünk, mert nincs más téma, valamit meg "mondani kell".
...
Oké, látszik, hogy filozófus vér csörgedezik az ereimben... talán.
Lényeg a lényeg: amikor a pályaudvaron találkoztunk, kiderült, hogy a lány, aki a 2. fordulóba nem jutott be (megjegyzem, 1 ponton múlt), velünk jön Pestre, mert nem akart iskolafogászatra menni. Már akkor azt gondoltam, hogy eléggé carefree, de imádtam is ezt a tulajdonságát, mert én pl. a való életben nem vagyok az. És még enyhén fogalmaztam. Mindenesetre így megmenekültem a kínos hallgatások elől a vonaton.
Pesten leszálltunk, és tovább battyogtunk a célunk felé, ami egy általános és egy gimnázium volt, egybe építve. Igen, mondták, hogy általános iskola lesz az alsó szinten, de mivel kb. a memóriám nem kevésbé szelektív, mint Echizennek (bár nekem mindenben), így eléggé meglepődtem. Nem gondoltam, hogy rossz helyen járnánk, de fura volt, hogy 4.-es gyerekek szaladgálnak a folyosón. Erre tanárúr megjegyezte, hogy nem is gondolnám, micsoda esszéket írnak ezek a 9-10 évesek.
Hát... ok.
Az esszé nem volt olyan vészes, bár egyik téma sem volt különösebben ínyemre. Hiába értettem egyet azzal hogy a hazugságnak - hatásai vannak, nem írhattam erről 4 oldalt. Ha csal helyeselsz, azt veszik le, hogy nincs önálló gondolatod. Ami nem túl előnyös egy filo OKTV-n. De sehol.
Megírtam, pipa. Kimentem, összepakoltam, pipa. Csak nem találtam sehol se a tanárurat, se az évfolyamtársamat.
Megcsörgettem őket, és mondták, hogy rögtön jönnek.
Na, most az a rögtön, az kb. 20 perc volt, ha nem több. -.-
De pár dolgot azért megtudtam.
Az 1.: az évfolyamtársam az egyik bárból lenyúlt egy söröskorsót.
Oké...
A 2.: A tanárúr engem hibáztatott, mert beverte a fejét egy acél lépcsőfokba (eeegen).
Először én sem értettem, de aztán azt mondta, azért, mert velem telefonált akkor, és így nem figyelt....
Hátöööööööö... jó. Értem.
Mindenesetre a lánnyal később elterveztük -miután kijöttek tavasszal az eredméyek, és az, hogy 3 ponttal lecsúsztam a döntőről-, hogy csinálunk neki egy acél lépcső-makettet. (Ez meg is valósult különben, bár azt hozzátenném, az egészet apu csinálta, és nem mi.)

Hát, így "röviden" ennyi.
Remélem, tetszett, találkozunk a legközelebbi bejegyzésben ;)